Pillanat

Valahol zseniális, ahogy az eufóliából hirtelen mélyre zuhan az ember. A kilengések egyre nagyobbak. Egyre jobb fent, és egyre rosszabb lent. Nincs külső ok, nem a szél fújja a fát. A fa képes magától mozogni!:) Mármint én, ha épp fa vagyok. (Kész idióta ez a nő – gondolom e percben magamról). Édes Istenem, mennyiszer mulatok… Tovább »

Rabszolgaság, ez jut eszembe asztalomnál ülve. Dolgozom, zene szól. A hang behatol, majd elkap a fojtogató fájdalom. Rosszul vagyok, szerelmes vagyok … kavarog minden. Mi van velem?  Ez a hang egyre mélyebbre hatol. Istenem, megbolondultam. Szabadság zúg a fülembe. Én meg itt ülök, telve azzal a vággyal, hogy repülni akarok. Most felállni, kilépni és felszállni…. Tovább »

Ti elgondolkodtatok már azon, hogy miért kedvelünk meg egyes előadókat.? Én már voltam szerelmes (mit voltam, vagyok, s a lista egyre terjedelmesebb:) ) Szécsi Pálba, Lautrec-be, Tom Waits-be, Jószef Attilába, Mester Tamásba… és még sorolhatnám. Tiszta sor volt, hogy nem a hírnevük vonzó és nem is feltétlenül az, amit letettek. S az is, hogy ez… Tovább »

Pillanat. Ez lett a cím. Mert mindig arról fog szólni, ami épp történik… velem, bennem, körülöttem. Nincs felépítve váz, nincs konkrét téma. Apró szemelvények. Érdekesek, unalmasak… kinek ilyen lesz, kinek olyan. Majd eldöntitek ti, mit kezdtek vele. Én csak írom, amikor épp jólesik.... Tovább »