Pillanat

Körülöttem mindenki nevet. Az utolsó munkanap a héten, érezni. Mintha mára hatalmas terheket dobtak volna le az emberek magukról. A fülben Ellie Goulding szól s ez a sok mosolygós, vidám arc… tökéletes! Annyira, hogy egy percre megáll a lélegzet. Csak ámulok. Mennyivel szebbek így az emberek. Mintha az arcunkat mosolyra tervezték volna s szemünket erre… Tovább »

Érezted már valaha? Milyen botor dolog, mi? Ha tegnap már szóba jöttek az aggodalmak, hát ez is csak egy a sok közül. Hirtelen nem is tűnhet olyan egyszerűnek tenni ellenne. Mert mondhatod, hogy aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Meg azt is, hogy senki sem birtoklunk és mindenki szabad. Meg azt is, hogy a… Tovább »

A fenti címhez ma jött egy remek, megmosolyogtató példa: Kolléganő rohan felém ijedten. “Baj van! Elkésett a barátnőm a munkából és nem tudom elérni. Mi van, ha baja esett? Aggódom. Mi lesz, ha emiatt, majd kirúgják, jajj!” A jelenet édes volt, mégis elgondolkodtató. Miközben felvetettem azt a lehetőséget is, hogy mi van akkor, ha nem… Tovább »

Feltették nekem a kérdést: Miért nem fogadom el  szimplán, azt ami van és kész. Mert jelenben lenni ennyi. Elfogadod szívből azt ami most van és örömödet leled benne. Szépen hangzik. Annyira, hogy én sokáig játszottam is ezt: Mindent elfogadok, mindenkit szeretek! Aztán rájöttem, hogy a fenéket. Tök jól bemagyaráztam magamnak, még sokáig el is hittem,… Tovább »

Megkérdezték nemrég tőlem, történt-e velem valami. Csupán csak azért jött a kérdés, mert szokásos víg kedélyem teljesen elhagyott és ahelyett, hogy az emberek társaságát kerestem volna, inkább félrehúzódtam és csendbe voltam. Mert van olyan, hogy ez esik jól. Olykor jó csak megállni az élet színpadán és körülnézni. Rácsodálkozva mindenre s egyfajta külső szemlélőként figyelni a… Tovább »

Mindig kívül keresünk. Azt hisszük, van valaki, aki pótolhatja az űrt. Szenvedünk, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, de ha még meg is kapjuk, akkor is újabb dolgokra vágyunk. Nem lesz soha elég, amit kint találunk. Úgy tűnik, semmi és senki nem hozhatja vissza, amit feledtünk. Minden ott van már bennünk, rejtve ezernyi fátyol mögött…. Tovább »

Mindig megmosolygom, mikor valakinek feltűnik a táncom. Mintha rajtam múlna bármi is… Pedig menyire nem így van! Régen valóban táncoltam és ügyesen próbáltam mozogni a zene ütemére, aztán valami történt. Beengedtem a zenét. Egészen a szívemig hatolt. Nem volt tervbe véve, megtörtént.  A többi már jött magától. Soha nem én táncolok – csak mozgatva vagyok! … Tovább »

Tán, aki jött, azért jött, hogy önmagadra ébresszen. Tán nem a vágy a fontos, tán csak félreértelmezed. Tán semmi dolgod nincs, csak hogy végre fejlődj. Valahogy Ő segít. Csak rosszul értelmezed… Lángtárs… Nem tudok még mit kezdeni ezzel. Látod, milyen értetlen vagyok.? És ha nem is értem, ha félre is értem, érzem, van ebben valami… Tovább »

Ott teremsz, pont mellettem. Mese. Szemed csillog, arcodon széles mosoly, s ugrálsz, mint egy boldog kisgyermek. Szereted ezt az embert, ki ott énekel a színpadon, nagyon. mintha szurkolnál neki, de persze, hogy mások is értékelik őt. S a büszke boldogságban tombol már mindenki. Lányok csapódnak melléd, simulnak egy táncra, bájosan engeded, jöjjenek, senkit meg nem… Tovább »