Hegedűre vágytam és megfogadtam, hogy amint megérkezik számlámra szokásos negyedéves bónuszom, megengedem magamnak és veszek egyet.
A pénz most szépen meg is érkezett s azt mondtam, itt az idő, végre hegedűm lesz!
Az ideje tényleg eljött, csak másként, mint én gondoltam: Hegedűt kapok, mert megengedtem magamnak. Most, mikor a bónuszom megjött. Ellenben nem kerül egy vasamba se.
Az ideje tényleg eljött, csak másként, mint én gondoltam: Hegedűt kapok, mert megengedtem magamnak. Most, mikor a bónuszom megjött. Ellenben nem kerül egy vasamba se.
Kapom! Az érzés döbbenetes.
A röpke történet, hogy amint barátaim számára is világossá vált ez a vágyam, egy méltán ismert zenész barátunk csak ennyit mondott: Odaadom az enyémet!
Ez elemi erővel csapott le rám. Fintornak éreztem a sorstól, aztán inkább adománynak. Megmondtam mikor szeretném, mikor jöhet, és itt lesz hamarost! Nem a pénzen múlt (ahogy én az elején gondoltam). Csak azon, hogy amikor pénz állt a házhoz, totálisan meg mertem engedni magamnak ezt az érzést. Méghozzá mély hittel abban, hogy megvalósul. Lehetett volna bónusz nélkül is, de akkor nem ment. Mert ezer okom volt, hogy azt mondjam: Áááá.
A tanulság számomra egyetlen egy. Mindent megkaphatsz, ha elengeded a mögöttes félelmeket. Igen, sokan írtak már erről, de megtapasztalni jóval elemibb, mint olvasni róla.
S most, egy szívvel-lélekkel megtöltött hegedűt kapok, amivel nincs más dolgom, mint hogy szeressem s rajta keresztül lelkemből kiengedjem a dallamot. Csak úgy, mint mikor táncolok. Egyszerű nem.?
Hát miféle kérdés, hogy emlékszem-e még a sok év tanulásra? Kicsit… mit számít. A technikát lehet tanulni, viszont van egy dolog, ami akkor még hiányzott, a szerelem! S ez most megjött. Mélyen a szívembe véste magát az érzés, én pedig eszméletlenül boldog vagyok, hogy kiengedhetem – így is!
Drága barátomnak meg csak annyi az üzenet: Az egyik legjobb helyre kerül a szerszám!:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: