M4. Egy fiatal férfi hörögve énekel. Megjelenik egy-egy zavart, vagy ítélkezős tekintet, de a fiú csak tolja, nem jól, nem rosszul, de olyan élvezettel és szabadsággal, hogy az nagyon is rendben van. Kitör belőlem a nevetés, mert ez így ahogy van, zseniális. Koncert Kelenföldtől Keleti pu-ig. Aztán mellettem is mosoly, szembe is mosoly és szép lassan az M4-es metró egyik kocsija vidám, egymásra mosolygó, nevető emberek közössége lesz. Szép volt gyerekek! <3
Végállomás, megérkeztünk. Kis közösségünk tagjai mosolyogva válnak szét és olvadnak bele a tömegbe. Érezni, ahogy ez a varázslat szépen lassan szertefoszlik.