Kiszökkenő szavaim úgy formálom át,
hogy tetsszen a közegnek.
Legyen benne elégséges rím!
Legyen vers! Megfeleljen nektek.
S most? Csak mosolygok magamon,
s vagyok büszke arra, hogy őszintén ömlik.
Rímmel, vagy rím nélkül.
Ezen aztán semmi sem múlik.
Mélyről jön s igaz. Figyeljetek erre!
Ne keressetek hát jambusokat eme ‘versbe’.
Megdicsért! Ő, a hitetlen,
kinek nagy reménye nem volt soha bennem.
Kezemmel hát tollat ragadtam,
hogy örömöm kikiálthassam e suta dalban.
Szavak ömlenek s csak körmölöm, mit lelkem duruzsol.
Ez a pillanat most neked s nekem szól.
Megdicsért!
Azt mondta érti, s főként érzi.
Csak mert szépek, mik igazat lehelnek.
Köszönöm hát, köszönöm!
Neked!
