Mikor ujjait a húrokon táncoltatja,
s kezeim közben betűkön rázzák ugrálva,
érzem, ma valami szép jött közénk.
Fogadjuk hát szeretettel, váratlan vendégként.
Kínáljuk hellyel és kérjük, maradjon örökre,
tán létünk értelmét leljük meg mellette.
De ha mégis menni készülne, hát engedem.
Ezt a pillanatot már akkor sem feledem.
Csak hálámat rebegem, rebegem…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: