Volt idő, mikor minden reggel
az ajtót lestem,
csak hogy újra megleshessem.
Volt idő, mikor minden éjjel
fohászomba csak azt kértem,
hogy másnap végre velem legyen.
S volt idő, mikor jött. Végre!
Vágyam izzásig tüzelve
borultam vállára kérlelve:
Ma legyél velem! Csak ma este!
***
Percek, napok, évek teltek.
Emléke halványult, semmibe veszett.
Hittem, többet nem is látom.
Miben bíztam, marad álom.
Sok év után, mint egy villám
csapott épített életembe tisztán.
Ott állt egyedül, megrettenve
utat s otthont keresve.
Hittem mese, de igaz volt.
Ami elmúlt, már jelen volt.
Szabad a csók! – mondta.
S leheltem ajkára levegő után kapkodva.
Percek, napok, évek mentek…
volt sok harc, küzdés, nagy szeretet.
Lett gyermek, egy kislány,
s kettő még, ajándékként kapván.
S jött idő, mikor megremegtem.
Örökké vele? Mi lesz velem?
Szívemet mélyre rejtettem
s ijedten új fohászba kezdtem:
Istenem! Nem lehet, hogy
életem csak ennyi.
Van család, igazzá vált álom,
helyem mégsem tudom meglelni.
Vágyam hiába teljesül,
ha az öröm benne nem testesül.
Adj jelet, vagy adj bármi mást,
mi nékem ezer boldogságot ád!
És Isten kacag: Bolond lány!
Megváltást csak magadtól várj!
Nincs e Földön senki más,
ki néked boldogságot ád.
Nincs e földön olyan vágy,
mi teljesül s ott nincs tovább.
Te magad vagy a megváltás,
az öröm, szeretet, áldás.
***
Bölcs a mondás, nincs vita.
Nehéz leckét kaptam ma.
De legyen hát, megkeresem.
Mindennek forrását meglelem.
Szívem indul kutakodva,
sokszor magányba burkolózva.
Kínok jönnek, csendesek,
válaszokat nem lelek.
Pánik, félelem, ijedtség
járja át testem minden sejtjét.
Majd égbe szökkenek, repdesek,
s hirtelen a földre esek.
Okulva, tanulva, sebet nyalva,
már csak magamra lelhetek!
***
Egyszer csak felfigyelek:
Szívem él, forr, pezseg.
Egyre több csodát teremt:
Zenélek, festek, énekelek,
nevetek, sírok… Élek!
Élek, élek! – kiáltom nevetve,
felnézek téged keresve.
S Te még itt vagy! Mellettem!
Okulva, tanulva, sebet nyalva,
hittel, reménnyel, egyet mondva:
Ez az út, haladjunk vígan rajta.
(soha, soha fel nem adva!:))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: