Pillanat

Mikor látod a sejtelmes fényeket, bőrödön a hűs szelet érzed, hallod az utca moraját, csikorgó kerekek zaját. Ülsz e békében csendesen, ebben a tökéletes elegyben… De öröm helyett bánat nyilall szívedbe, fájdalom mély sebet ver bele. S nem tudod mi végről jött, de megtalált és sikítva segítségért kiált. Mikor úgy tűnik, minden rendjén van, panaszra… Tovább »

Az életben egy biztos: Mikor szól a zene… tombol, zakatol a szív. És minden tökéletes! Kérem vénásan, kérem örökre, kérem mindig.... Tovább »

Pánik Amikor megfeszül minden porcikád, amikor nem tudsz nyílni szóra. Amikor futnál és nem jönnél. Pánik Félelem. Ijesztő. Idegen. Mert ismeretlen, mert ismerős, mert más. Pánik Az ismeretlen árthat. Bánthat. Nyílottság Öröm, szeretet, elfogadás. Boldogság. Nyitottság Félelemnélküliség, összhang. Nyitottság Egység, feltétel nélküli szeretet Majd megint: Pánik … Így megy ez. A víz hullámzik. A felszín… Tovább »

Milyen könnyen bele lehet gázolni az emberek lelkébe. Elég egy meggondolatlan mondat. Egy tüzesebb pillanat. Elég egy apró harag. Vajon van-e feloldozás, ha a haragunk pont a másik miatti aggódásból ered. Ha a haragunk forrása az Ő szomorúsága, feszültsége. Ha nem miatta aggódunk és nem rá haragszunk, hanem érte. Nem, nem hiszen, hogy bölcs dolog… Tovább »

Emberek, tesók, ismerősök. Kavargunk, szenvedünk, elfojtunk. Néha sok. Sok nézni a szenvedőt, elfojtót, kínlódót. Azokat, akik akkora önbecsapásban élnek, hogy már azt sem tudják, mi a bajuk. Mert vakságuk örökletes, adott, erős. Annyi korlát, hiedelem, fájdalom van már az emberekben, hogy olykor elsiklanak a lényeg mellet. Amellett, amit kis szívűk szól, ami belülről sír, kiált… Tovább »