Milyen könnyen bele lehet gázolni az emberek lelkébe. Elég egy meggondolatlan mondat. Egy tüzesebb pillanat. Elég egy apró harag.
Vajon van-e feloldozás, ha a haragunk pont a másik miatti aggódásból ered. Ha a haragunk forrása az Ő szomorúsága, feszültsége. Ha nem miatta aggódunk és nem rá haragszunk, hanem érte.
Nem, nem hiszen, hogy bölcs dolog ilyet tenni. Hiszen senkinek nem tudunk segíteni igazán, senkit nem válthatunk meg. Mindenki halad a maga útján úgy, ahogy tud. Úgy, ahogy képes. És cselekszik adott pillanatokban a legjobb belátása szerint. Nincs okunk senki életét, döntését elvitatni. Hiszen mindenkinek meg van a maga keresztje, a saját leckéi. Nincs bölcsebb, okosabb ember a másiknál.
Így, ha ad a sors egy olyan pillanatot, mikor megismerkedhetsz egy idegen emberrel, elemzések helyett egyet kell tudni. Semmi más okból nem találkoztál vele, csak hogy szeresd. Tán minden ember a legmélyebb elfogadást tanítja nekünk.
Senkit nem kell megváltoztatni. Senkit. Csak tanítanak. És teljesen mindegy, hogy első perctől kezdve ismerősnek hatnak, hogy úgy érzed, már találkoztál velük. Teljesen mindegy, mert valójában akkor is csak egy dolgod van. Örülni az ismeretségnek, elfogadni és szeretni!
Boldog vagyok, hogy volt egy csodálatos szombat, amikor rengeted meleg szívű, értékes emberkével ismerkedhettem meg. Hálás vagyok a sorsnak. És bár nem tudják, és tán van, akit magamra is haragítottam… Akkor is csak köszönöm nekik! xoxo