A félelem elengedés szabaddá tesz

Úgy döntöttem, nem számít, kik között vagyok, nem számít mit várnak el, ha képtelen vagyok megfelelően asszimilálódni, egyetlen út marad. Felvállalni önmagam méghozzá úgy, hogy bátran szembenézek a következményekkel. Hirtelen rájöttem, hogy a legrosszabb dolog ami történhet velem annyi, hogy kirúgnak. Ami nem igazán riasztó egy olyan helyzetben, mikor magad sem tudod, hogy itt kell-e maradnod.

Hirtelen hatalmas adag feszültség és félelem távozott belőlem. Olyan, aminek a létezésére eddig nem is igen figyeltem. Megkönnyebbültem.

A kétségeket, a ’mit csináljak ebben a fura közegben’, a ’megfojt az itteni levegő’ érzést felváltotta valami más. Egy merész, vidám, huncut csillanás.

Végre megléptem olyan dolgokat, amiket eddig csak terveztem. Mert ugye nem is olyan egyszerű kérdezgetni egy igazgatót, mert meg kell rendesen fogalmazni azt a levelet, meg minek is pörögjek azon, hogy otthonról dolgozhassak… Hát mondjuk azért, mert szeretnék.

Mindemellett hatékonyabbá vált a napom és mikor megoldottam egy nehézkesnek tűnő feladatot, annyira lebegtem, hogy egyszer csak beszaladtam az egyik vezető irodája elé vigyorgó fejjel, és magamból kikelve mondtam mennyire ügyes vagyok és boldog.

Ehhez tudni kell, hogy itt nem szoktak csak úgy berobbanni mások irodája elé. Ebben a felnőtt világban mindenre megvan a hivatalos, illedelmes út. Hát, én ezt kihagytam. Utólag rájöttem. Egyértelműen jelezte a kedves, vezető beosztású kolléga tátott szája és döbbent arca. Szólni sem bírt, úgyhogy nem is erőltettem és repültem tovább.

Igen, ez nem a gyerekes viselkedés és féktelen öröm helye. Itt komoly felnőttek dolgoznak.

De ettől én még örülhetek, dolgozhatok lelkesen és lehetek gyerekes. Mert van, amikor épp csak ennyire vagyok képes.

Szóljon az, akinek nem tetszik és repítsen. Hiszem, hogy bajom nem eshet. Valahogy érzem, hogy igenis figyelnek és vigyáznak rám. És bármi jön, bármi is történik, annak oka és értelme van.

Minden tanít, mint ahogy ez a hely is. Ezek az emberek is. Én meg néha lusta, néha jó diák vagyok. Egy olyan, aki tegnap nagyon mélyen megértette:

A félelem elengedése szabaddá és boldoggá tesz!