Üdvözlégy munkanélküliség:)

Csak ülsz, dolgozol és valahol mélyen úgy érzed, eljött az ideje a váltásnak. Csak ennyit tudsz. Nem többet. Már mennél, de még nem mersz lépni. Csak érik a dolog, mint a gyümölcs a fán.

Aztán eltelik fél óra és hív a párod, hogy kirúgták. Még hogy nem tudunk manifesztálni?:) No jó, nekem tán egy kicsit bénán sikerült, nem pont úgy sült el, ahogy én gondoltam. Vagy mégis? Mi ez, ha nem egy váltás?

 Vmi új dolog jön az életünkbe: Mai nappal beköszönt a munkanélküliség!

Gondolhatnánk, hogy jujj, meg jajj, meg mi lesz, honnan lesz elég kenyérre. De mégsem ezt érzem. Hanem azt, hogy helyes. Ez így most rendjén van. Sőt, talán ideje is volt ennek. Talán ez kell ahhoz, hogy végre a sarkára álljon az ember és félelem nélkül azt merje mondani, jó lesz.

Nem tudom mi lesz, de jó lesz. Kiköltözünk egy tanyára és birkát legeltetünk, vagy belefogunk egy vállalakozásba… Nem tudom. Az is lehet persze, hogy Ő elkezd buzgón állást keresni én meg gürizem tovább szépen, hogy legyen elegendő étel…

És most hazaérkezett, majd közölte, hogy önéletrajzot kell írnia.

Mit is mondhat az ember erre? Nem tudom. Én csak őszintén, halkan annyit tanácsoltam, hogy ne tegye. Öreg már bohócnak. Örüljön annak, ami történt és használja ki.

Elég tán önéletrajzot akkor írni, ha tényleg muszáj. Most még nem kell. Most még lehet agyalni azon, hogyan tovább és értékelni ezt a visszavonhatatlan lehetőséget.

Élhet vele és nézheti a jó oldalát is. Csinálhatja végre azt, amit igazán szeretne, de visszaszállhat a mókuskerékbe is, ha úgy tetszik. Mindez rajta áll. Senki máson.

Én meg valójában max annyit tehetek, hogy buzdítom és támaszt nyújtok, ha kell.

No meg egy kicsit irigylem, amiért egy ekkora bummot kapott. Tán az én időm is eljön egyszer… Ha már olyan nehezemre esik kiszakadni a multi-lét konfortzónájából. Talán pont az Ő példáján ugrom én is egy nagyot.

Nem, még nem most, mert arra a kérdésemre, hogy ‘ha már lúd, legyen kövér’ alapon felmondjak-e ma, ijedten nemet mondott:)

Miért érzem, hogy nem eshet bajunk? Miért vagyok annyira izgatott? Ideje már elővennem az ecsetet és festeni egyet. Ki tudja, lehet, egyszer tán el is adok pár képet:)