Hiányzik a pörgés. Fura, hogy szembe velem mindig üres az iroda. Kihalt. Az emberek nem járnak, kelnek úgy. A csendes munka ideje van.
Én meg csak bámulom ezt az üres irodát és eszembe jut, mennyire inspiráló, ha ott bent mozgás van. Mennyire inspiráló azt látni, hogy a másik keze alatt ég a munka. Valahogy nekem is jobban megy úgy. Már értem, miért is nem szeretem annyira a távmunkát.
Szükségem van arra, hogy szembe velem ez a kis iroda megteljen élettel. Nem tudom mi pontosan annyira inspiráló benne, gőzöm nincs. De jót tesz.
És ahogy elnézek kis kollégáimon, úgy látom, hogy nekik is.
Hála égnek minden elmúlik. Ez az időszak is. Elmúlik minden rossz és elmúlik minden jó. Minden gondolat, minden történet, minden érzés csak áramlik, jön és megy. Egyik sem állandó. Nem leszünk örökkön szerelmesek, nem leszünk örökkön boldogtalanok. Csak lesznek ilyen, meg olyan pillanatok.
Hát mi van akkor mindez alatt? Az örökkön forgó, cikázó érzelmek és gondolatok alatt.
Miből jön egyáltalán mindez.?
Belőlem, belőled, belőlük… Valami mély, valami örök, valami szép… valami nagyon is egyből. Most úgy hívom, létezés, lélegzet, szív… valami.
<3 <3 <3
És már dolgozom is tovább:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: