Koncert II.

Reggel barátunk telefonjából szűrődő lágy zene ébreszt. Kellemes. De keveset aludtunk, felkelni nehézkes.

Egymás után megyünk a zuhanyzóba felfrissülni, újraéledni. A fiúk igazán gyorsan készülnek, így hát, nő létemre, próbálok megtenni mindent, hogy ne maradjak le tőlük. Gyors zuhany, gyors öltözködés, gyors smink. Egész ügyes vagyok (konstatálom magamban).

9-re vagyunk bejelentve helyi barátunk családjához reggelire. A nagymamája készül, vár minket. Viszonylag időben meg is érkezünk.

A kedves nagyi betessékel minket és rámutat a terülj-terülj asztalkára. Frissen sült lángosok, tejföl, sajt, tea, pogácsa, gyümölcsös piskóta… alig fér el az asztalon a sokféle csoda. Jézusom, és ez csak egy reggeli. Pislogok nagyokat és közben eszembe jutnak a reggeleim. Bevillan, ahogy sietve iszom a kávémat, ahogy futok a buszhoz, és a munkába 10 óra körül megvásárolt szendvicsem… Mennyire más ez a reggel. Gyomrom nincs is igazán felkészülve erre a sokkra, így én vagyok az egyetlen, aki maradékot hagy a tányéron. De a néni mosolyog: a kutya majd örülni fog. 

Kis beszélgetés után búcsút veszünk. Ma érkezik a zenekar többi tagja. Koncert nap van. Ideje hangolódni. Míg barátunk kimegy az állomásra a többiekért, mi még pihenünk a szálláson egyet és összepakolunk. 

Kicsit jó, kicsit fájó. Jó volt itt, igazán. Nehéz búcsút venni piciny tömegszállásunktól. Eszembe jut az ágyakból felcsendülő spontán kacagás. Mosolygok. 

De indulni kell a koncert helyszínére. A folytonos eső miatt egy iskolába szorult be a rendezvény. Furán hangzik. De amint megérkezünk a sulihoz azt látom, hogy teljesen rendbe lesz ez így. Az udvaron sátrak, és terjengő kürtőskalács illat, egy nagy bográcsban valami igazán kellemes fő, bent az épületben meg rengeteg ember… Kézművesek, arcfestők serénykednek, a tömeg hömpölyög.

Bemegyünk a tornaterembe, ahol már áll a nagy színpad. Itt találkozunk a zenekar ma érkezett tagjaival. Kedvesnek hatnak, bár az énekesben fellelek valamiféle szigorúságot, ami kicsit megijeszt. Lassan el is kezdem tartani a tisztes távolságot. Úgy érzem, egyetlen poénnal sem tudom áttörni a páncélját. Hát hagyom a dolgot annyiban és segítek bepakolni a cuccokat. Gyorsan épül a színpad és amint kész vagyunk, már invitálnak is minket ebédre. Még felrémlik a reggeli lángos… Elképzelhetetlennek hat, hogy újra enni tudjak. Na de egy kis húsleves még tán befér. És igen. Kifejezetten jól jön. 

Ebéd közben megállapítom, hogy jó kis csapatba kerültem. Egyedül az énekesre nézek fürkészően, értetlenül. Zavar, hogy nem látok át a falon. 

De most ez lényegtelen. Most hamarosan kezdődik a koncert. A csapat izgatott. Én is az vagyok. Kiváncsiság költözik belém.

Visszatérünk a koncert helyszínére. Az emberek már gyülekeznek a terembe. A zenekar tagjai felpattannak a színpadra és kezdetét veszi a hangolás, beállás. Nézem az izgatottságukat és azt, ahogy egyeztetnek, megbeszélnek, ahogy egymást erősítve és támogatva készülnek. Tetszik, amit látok. Itt emberek dolgoznak most össze azért, hogy valami jót tudjanak alkotni. Itt ma a tőlük telhető legjobbat akarják adni másoknak. Nem profik, készülődésük mégis profinak hat.

És kezdődik! Az akusztika nem a legjobb, az éneket nem hallom rendesen. Hát igen, ez azért akkor is csak egy tornaterem. Figyelek, fotózok, koncentrálok és izgulok mindegyik tagért. De aggodalomra nincs ok. A srácok ügyesek. Az énekes pedig átél, bulit csinál, és mindeközben még a többiekre is maximális figyelemmel van. Vezényel. Nézem, ahogy táncol a színpadon, nézem azt, ahogy mindent belead. Nagyon akar. Tán pont emiatt érzek benne egy kis görcsösséget. De nem baj. Ez majd elmúlik. Ettől még itt van teljes egészében, minden erejével a színpadon. Rendben van. A koncert végére teljesen átázik a pólója. Igen, itt most mindenki beleadott mindent. Az embereknek pedig tetszett. Tetszett, mert volt benne élet és hit. Tetszett, mert igazi volt. 

Hogy van még hova fejlődni, nem kérdés. De azt látom, hogy ha ez a zenekar kitart, ha nem adják fel a hitüket, ha ez az összetartás  megmarad, csak felfele van tovább. Mert jók, igazán jók. Mert hitelesek, erdetiek, igazak. 

Köszönöm hát az élményt ennek a fura nevű zenekarnak és az összes fura tagjának. Mert bár mindegyik tag egy külön kis világ, ott fent egyek voltak. Ott fent zene volt és egy nagy közös életigen. Kellhet más?

Respect + Peace and Love