Ha elér a szabi…
Munkamánia. Avagy menekülés a valóság megoldhatatlan problémáiból, a megoldható feladatokhoz.
Menekülés a kudarcból, a sikerbe. A tehetetlenségből, a tettek mezejére.
Mert könnyebb a zene ütemére csendben dolgozni, s elismeréseket gyűjteni, mint meggyógyítani egy beteg gyereket, támogatni a munkanélküliséget, viselni a pénztelenséget, részesévé válni valami igazán nehéz projektnek. Amiért nem jár dicshimnusz, sem elismerések, amit olykor inkább csak túlélsz, minthogy megéljed.
Mert itt ezer kérdés és kétely merül fel, s miközben eltűnik az ügyes vagyok szerep, olykor csak a lehetetlenséget érzed. És hiába a rendíthetetlen szeretet, ha a feladatok csak egyre gyűlnek, s hátad már roppan, mert nem bírja a terhet. Tán erre mondják, hogy nehéz az élet.
S tudván tudva szemléled csak a jelent, míg rá nem jössz, hogy igazán semmit sem tehetsz. Egytelen fegyvered csak az elfogadás lehet.
Szabira? megyek, menekülés helyett!
Az ideje ennek is eljött, megmondták ma a bölcsek.:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: