Mily más olykor minden.
Egyik pillanatban még repkedek fenn az égen,
Majd mélybe zuhanok, nem tudom miért
És ittasan esdeklek feloldozásért.
Kólám pálinkával keveredik,
Szívem törött szárnyú madárként messzire hív,
De hiába keresek, csak e pillanat adatik
S valami nevetve rám kacsint.
Egy lányt lát, ki hullámvasútra szállt legott,
S valamit útközben elhagyott.
Feledte, hogy jó a rossz, s nincs más,
Csak mit egy pillanat adhatott.
Feledte, s szívét nyitván messzire fut.
Bezárván minden ajtót s ablakot,
Csak hogy aztán kinyissa újra
És felmenjen a Tejútra meg vissza.
És vár és vár. Egyszer tán vége lesz.
Egyszer tán szívében újra béke lesz.
Egyszer tán, egyszer tán: valami lesz.
“Megint a jövőben reménykedsz kedves!”
Hahota hangzik az égből. Lám, máris béke lett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: