Megint megismertem egy különleges embert. Egy öreg zenészt.
Története, s pár gondolat ma megfogant. Így blog formában szól most minden pici nagyhoz: Ha a végén megfogadtok magatoknak valamit, be is tartsátok!:)
…
Nem éltette más, csak a muzsika. Vidáman, kellő lázadással, és szabadsággal élte ifjú korát. Gitározott, koncertezett, iszogatott és egyszer képes volt arra is, hogy egy vonat tetejére álljon, s széttárt karokkal szabadságot kiálltson. Csak a magasban megbúvó kábelt nem látta. Csak elájult. Az egyik szeme megsérült, s testének egyik fele megégett.
A zenei karrier meg nem indult be. Legalábbis nem úgy, hogy elég legyen. Nem úgy, hogy dolgozni ne kelljen. Így, mint sokan mások, munkába állt. Gítárja húrjait leszedte, s hangszerét a sarokba tette.
Most úgy ötven éves, de hetvennek látszik. Minden számot ismer, fejben még játszik.
És iszik. Nem keveset, sokat. Idős korára ez az egy vígasza maradt. Pedig gondolatai bölcsek, s mindent tud, ha zenéről kérdezed.
De vesztett családot, s élete nem boldog. Keserű szíve haragtól zeng most. Gyűlöl! Gyűlöl főnököt, zenészeket, s igazán kevés embert szeret.
Elnéztem Őt. Szívem zakatolt. – Nem tudod megmenteni! – valami így szólt.
És eszembe jutott egy hajléktalan, ki úgy muzsikált, hogy kalapjába mindenki pénzt dobált. Meg egy színész, ki verset szavalt az utcán otthontalanul, árván. Emlékszem milyen zseniálisak voltak. Valamiért mégis kint fagyoskodtak.
Eszembe jutott Amy és sokan mások, kiket fiatalon elvitt a drog, pia, és egyéb nyalánkságok.
Az a sok zseni. Az a sok elveszett lélek. Már csak emlékek.
A tehetség vagy szerencse, vagy halálos kór, mi senkit nem kímél, ki kapott az adagból.
Tán mert mellékhatása egyfajta őrület. S egy olyan világlátás, mit kevesen értenek.
Tàn minden zseniális dologban ott van valami sötét. Valami titok. Titok, minek szelencéjét, ha kinyitod, kiderülhet még az is, hogy saját sorsodat sem te írod.
Csak van valami, csak érzed, hogy szíved nem békélhet. Nem békélhet soha, ha zenédet, tolladat, ecsetedet elrakod. S tán még akkor sem, ha elől hagyod.
Valami őrület a mélyben akkor is buzog. Jobb, tán, ha kiadod. Jobb tán, ha soha fel nem adod!