Öleljetek!

Állítólag megölelni valakit nem nagy szám. Normális ember s ember között. Lehet vigasztaló, lehet baráti és lehet csak úgy. Nekem mégis nagy szám. Mert nem látni sűrűn ilyet. Mert az emberek mintha már ettől is félnének. Szinte én érzem magam kellemetlenül, ha olykor ilyet teszek szimpla, szeretem emberekkel. Mert nem családtagok, mert nem is a nagyon közeli barátok. Mert… 

Mert ezt annyira nem várják. Valahogy meglepődnek s ritka az, mikor azt érzed rendjén van.

Szabad ölelni gyerekek! Sőt, kell!

Tudom, én hülye, naív ,Szeressünk, hírnök, megint fújom itt a rózsaszín ködfelhőket. Megint azt hiszem, hogy a szeretet, a puszta szeretetünk elég lehetne arra, hogy háborúkat megállítva békét teremtsünk. Hogy egymásért jót, s még jobbat tegyünk. 

Ölelek igen. Mert szeretem megérezni a másik szívet. Szeretem, ahogy ontja a melegségét. Szeretem hallani szavak nélkül. S szeretem ilyenkor úgy látni a másikat… Úgy… Ahogy van. Tisztán. Fedetlenül. Szeretem érezni, hogy ugyanaz lüktet benne, mint bennem. Megnyugtat. Megnyugtat s emlékeztet arra, hogy ez mindenkiben ott van. Hogy mégha mindenki dugdossa is mások elől, mintha valami titkos és veszélyes dolog lenne, szeretet van.

Ott tárolja mindenki szépen bent és alig meri kiadni. Félünk. Félünk már adni is. Lassan én is félek. Félek! Annyira, hogy már képes vagyok bocsánatot is kérni utána. 

De ez az én hibám. Az én hibám, ha szégyent érzek. Hogy már én is félek. Hát tudjátok mit, nincs min szégyenkezni! Ölelni fogok!

Mert ebbe a világba szeretet kell. És rajtam aztán nem múljon. Nem hiánycikk ez, csak ott van a pult alatt. Hát én most kirakom!

Ha csak egyetlen jó dolgot akarsz tenni, ölelj te is. Egyszerű;)

Keress holnap egy olyan emberkét, akit ismersz már valamennyire és kedveled. Nem. Nem kell rögtön lerohanni egy ismeretlen embert.

Minek is esnél neki, mikor még a saját kis portádon sem sepregettél eleget?

Öleld meg azt, akit már rég meg kellett volna. Ha szomorú, melegítsd fel, ha hálás vagy neki, köszönd meg így. Adj! Melegíts.

Tegyük szebbé ezt a manír hegyekkel teli világot. S ismerjük meg egymásban magunkat. Igen. Ott lüktet benne. Pont az, ami benned is. Maga az élet, szeretet, béke. Csak szorítsd magadhoz pár percre, csak hallgasd ezt a csendet. 

Szeressetek! Szabad akaratot és jogot kaptunk rá. Éljetek vele! 

Kifogyhatatlan készlet adatot szeretetből. Tán ez az egyetlen soha el nem fogyó kincsünk. Hát ne spóroljatok! Zúdítsátok a világra, hisz nagy szükség van rá.

Peace and Love