Montreal

Csak ízlelgetem ezt a szót egész nap: Montreal!

Budapest-Zürich-Montreal-New York-Zürich-Budapest. 11 óra oda, 13 vissza.

Igen, nekem ez nagy szám. Baromi nagy. 10 éve is van annak, mikor utoljára repültem. Akkor is egyedül, de csak Angliába. Akkor olykor elvesztem, hazafelé meg nem engedtek két táskával fel. S mivel pénzem már semmi nem volt, mit tehettem, egyik táskám egy pici kukába gyömöszöltem.

Azóta nem repültem. Kis hazánkat egy percre sem hagytam el.

S most itt állok dobogó szívvel egy hosszú út előtt, s el sem hiszem, mi történik velem.

Montreal. Hogy leszek képes onnan hazajönni, s majd mikor álmaim városában, New York-ban landololok, akkor sem sikítani azt, hogy nem megyek sehová! Itt maradok, közel hozzátok!

A szívem dobog. Szabadsággal telik meg tüdőm. Kaland vár, meg Ők, meg Montreal! Egy csöpp lány hamarost a nagyvilágba száll. 

S izgatottan várja ott mit talál. 

Várj, várj Montreal! Megyek! Repülök!

Istenkém, adj erőt, mert különben tán haza sem jövök:)

fotó: www.calaimmigration.ca