Pillanat

Azt mondták, küldjem el. Jobb lesz majd neki, és nekem. S hittem ennyi, csak ennyi ez. El kell engedni, mi nehézséget teremt. Menekülni, bízni jobban. Hinni abban, hogy szebb lehet. Hogy egymás nélkül jobban megy. S már majdnem mondtam: – Menjél innen! Legyen másként, legyen szebb. Engedd, hogy zavar nélkül éljek! Hidd el jobb lesz! Jobb… Tovább »

Hát még Ő is? Miért hittem, hogy egy ember isteni fény lehet? Miért gondoltam, hogy Ő több, én meg kevesebb? Miért mondtam, hogy esendő, s bűnös csak én lehetek, mikor Ő vétkezett! Igen. Azt mondják vétkezett. Sötét titka szellemként itt lebeg. Tán meg kellett tudnom, hogy még jobban megértsem az embereket.  Hogy lássam, a hiány,… Tovább »

Tudod, megölelhetnél,Mintha, még szeretnél.Tudod, csókot is adhatnál,Mintha, először látnál. Tudod, támasz is lehetnél,Mintha, mellém állnál.Tudod, rám vigyázhatnál,Mintha, védeni akarnál, Tudod, kérdezhetnél,Úgy, mit kit érdekel.S akkor elmondhatnám,Hogy szívem már alig ver. Hogy testem megremeg,Mert néha fáj az élet,Mert olykor nem látok mást,Csak sötétséget. Csak sötétséget…Melletted. És hibáztathatnál.Rám mutathatnál.Minden nehézségért,Engem okolhatnál. Hisz pár kilón,Csak egy tonna a… Tovább »

Ma szabin voltam. Mégis dolgoztam. Rájöttem, hogy elúsztam és behozni a sok lemaradást csak így tudom. Igen, estig válaszolgattam a még meg nem válaszolt levelekre. Igen, valamicskét haladtam. A postaláda meg csak pittyeg, még ezt is, meg ezt… Aztán családfő érkezik. Lecsesz, mert miért is teszek ilyet. S már szégyen ül arcomon, hisz igaz, plussz… Tovább »