Valóság és képzelet

Ma szabin voltam. Mégis dolgoztam. Rájöttem, hogy elúsztam és behozni a sok lemaradást csak így tudom. Igen, estig válaszolgattam a még meg nem válaszolt levelekre. Igen, valamicskét haladtam. A postaláda meg csak pittyeg, még ezt is, meg ezt…

Aztán családfő érkezik. Lecsesz, mert miért is teszek ilyet. S már szégyen ül arcomon, hisz igaz, plussz pénzt ez nem teremt, ellenben feszültséget gerjeszt. S már össze is ugrunk, mint két kakas, s vitázunk arról, hogy az útlevelem, vagy a gáz fontosabb holnap. Hisz mindkettőre elég pénz zsebünkben nem maradt.

Most mit is mondjak. Igaz. 

Végül győztem, holnap okmányirodába megyek, míg egy napra párom mártír lehet. 

Juhééé. A fene sem kérte ezt.

S már csak ülök és nem értek semmit.

Minek gürizünk, ha mit sem ér, ha olykor veszekedni kell a kenyerér. Igen tudom, házunkon tető van, meleg víz is csörgedez, de tényleg csak ennyi ez?

Életünk legjavát adjuk, s cserébe mit is kapunk?

Fedelet. Igen. Ennyi ez.

Fejembe villan egy kép, hol mindenki csak tesz. Örömmel, képességeit használva ad, amit lehet. 

Egyik ültet, másik fest, harmadik állatot ejt… S a tányérokra étel kerül, hogy mindnyájan ehessenek abból az egyből. Józska, s Jakab is ugyanannyit kap, hisz mindkettő szerettel ad. Mindenki tett azért eleget, hogy egyenlő kanállal méressenek.

Az én ideám, ez a világ.

Hol közösség van, nem sok kis család. Hol harácsolás helyett fő az osztozás. S minden dolgos kéznek egyformán adunk. Hisz nem magunkért, hanem közös jóért dolgozunk.

De mindez csak képzelet. Az élet ennél most kicsit nehezebb. 

Megváltani a világot pedig úgy tűnik, nem lehet.

Eszembe jutnak szép történetek, hol családok választották maguknak a természetet. Mentek, menekültek, majd a szépség életük része lett. A néni épp ültet, a bácsi valamit farag, s gyermekek szülőktől tanulnak meg minden fontosat. 

Tán egyszer eladunk mindent, s mi is útra kelünk, s páran meg vidáman jönnek velünk.

Közösséget teremtünk. Hol mindenki egy…

Egy barátom szól, reménytelen lesz.

Mert emberek vagyunk, s gyarlókká leszünk. 

Mert természetünkben van az is, hogy olykor rosszat tegyünk.

Igen, Isten minket ilyennek teremtett. Nem feledett se sötétet, se fényességet.

Igen, Isten minket ilyennek teremtett. De hogy mit választunk a színes palettából, a mi döntésünk lesz.