Pillanat

Levettem átizzadt hálóingem. A sokadikat. Talán már vége a 40 fokos láznak. Talán vége ennek a rémálomnak. Talán ez a zuhany most már tisztán tart, s nem tűnik el ez az illatos pillanat a következő fájdalmas és izzasztó percben. Eszembe jut az a nap, mikor betegségem elején a balatoni házikó teraszán üldögéltünk párommal. Álmokat szőttünk… Tovább »

Értem én, hogy mi, hithű magyarok büszkék vagyunk. Normális dolog is lenne. Legyél büszke arra ki vagy, és hova születtél (mondjuk ez kevéssé a saját érdemed). Szeresd a hazádat, ámen! De kérem szépen, mindez feljogosít arra, hogy aláz, gyaláz mindent, mi nem te vagy? Gyűlölöd a buzikat, a zsidókat, a romákat… mindent, mi nem olyan… Tovább »

Egy barátom nézi. Értőn magyarázza hol, és miért szar. “Geometriailag pontatlan!” És igen, már látom. Hát jah! Csakhogy tegnap ezt leszartam. Mert pont nem a tökéletesség volt a cél. Mert pont ez veszi el a kedvem az egésztől. Annyi téren kell megfelelni, odafigyelni, kalkulálni, játszmázni… hogy már sokk. Nem vagyok hajlandó valamibe, ami mindettől elszakíthat,… Tovább »