Csend

Céltalan kísértet a réten.
Zavaró zaj a térben.
Üresség a mindenségben.
Nem értem, én nem értem…

Libbenő szellő éri arcom,
egy gyógyító lehelet.
Érzem bőrömön táncolni
a hűvös életet.

S felköhintek,
mint ki sok kátrányt evett.
Itt élek én is!
Itt élek köztetek!

Egy céltalan kísértet a réten.
Zavaró zaj a térben.
Üresség a mindenségben.
De nem értem, én nem értem!

Vijjognék mint vércse,
szállnék a magasba,
de apró testemet
csak két lábam tartja.

Földi béklyó ez.
Itt van a helyem.
De nem értem.
Mégsem értem.

Én játszottam, mint ti!
Nevet is kaptam!
S mégsem lettem az,
mint minek tanultam.

Sárgaság ül arcomra,
ha rátok nézek.
Szemlesütve lesem,
miként cselekedtek.

Hol helyetek van,
nekem miért nehéz a föld?
Miért ad hiába
minden gyönyört?

Miért van e csend?
Szívemben a heg?
Mi fájón nyilal,
ha reggel ébredek.

Céltalan kísértet a réten.
Zavaró zaj a térben.
Üresség a mindenségben.
Nem értem, én nem értem…

Miért nem találom helyem.?