Tudod mennyire fáj azt mondani,
hogy vége?
Szakítunk, elmegyek…
De minden perc megérte!
Nem, nem szerelmes történet ez,
bár szívből szerettelek.
S te sem adtál mást, csak mire ember képes: mindent, mi lehetséges.
S lásd, én mégis elmegyek.
Hűtlen cédaként a habokba süllyedek.
Mert szellemem hív, az ígéret szabadság.
S hiszem, hogy van még tovább.
Szenvedésem nem a te kereszted,
S tudtad mindig, hogy egyszer vége lesz.
Igen, mindketten tudtuk ezt.
Felkészülni rá mégsem lehet.
Vagy csak nekem fáj eldobni mindent?
Lojalitás nélkül szeretni Istent.
S hinni, hogy teremteni jöttünk, a robotoknál pedig sokkal többet érünk.?
Csak bennem van félsz,
hogy nem teszek meg mindent
azért, hogy szebb legyen az élet?
Mondd, csak én félek?
Csak nekem fáj elhagyni téged?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: