Tudod mennyire fáj azt mondani,
hogy vége?
Szakítunk, elmegyek…
De minden perc megérte!
Nem, nem szerelmes történet ez,
bár szívből szerettelek.
S te sem adtál mást, csak mire ember képes: mindent, mi lehetséges.
S lásd, én mégis elmegyek.
Hűtlen cédaként a habokba süllyedek.
Mert szellemem hív, az ígéret szabadság.
S hiszem, hogy van még tovább.
Szenvedésem nem a te kereszted,
S tudtad mindig, hogy egyszer vége lesz.
Igen, mindketten tudtuk ezt.
Felkészülni rá mégsem lehet.
Vagy csak nekem fáj eldobni mindent?
Lojalitás nélkül szeretni Istent.
S hinni, hogy teremteni jöttünk, a robotoknál pedig sokkal többet érünk.?
Csak bennem van félsz,
hogy nem teszek meg mindent
azért, hogy szebb legyen az élet?
Mondd, csak én félek?
Csak nekem fáj elhagyni téged?
