Már megint a türkiz…
… mert kellett egy nagyobb kép a kanapé fölé, meg mert rég használtam a kedvenc színemet, ami szinte már hiányzott. Mindemellett pedig vágytam egy újabb “nem valósra”.:)
Azt hiszem a fenti paraméterek mind összejöttek ezen az amúgy elég nagy vásznon.
Ez volt az első igazán nagy méretű képem. Ami jelenti azt is, hogy festés közben olykor felsejlett bennem az enyhe gyomorgörcs és félelem attól, hogy ez a sok drága alapanyag pocsékba mehet.
Az első ecsetvonások bizonytalansága talán végig el is kísért. De sebaj. Kellett ez az újabb “első” érzés ahhoz, hogy a következő nagy vászon súlya már ne telepedjem rám.
Sőt, az az igazság, hogy ma már jobban szeretem a nagy vásznakat, mit pici testvéreit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: