Már régóta fentem a fogam egy tájképre. Kissé izgatottan álltam neki, mert ez sem volt más, mit egy új, felfedezendő terep. Ennek okán szigorúan kis vászonra készült, mert a “lehet, hogy nem fog sikerülni” benne volt a pakliban.
Végül sikerült és a dokim kapta meg, mert egyszer, mikor 40 fok fölé szaladt a lázam, azonnal segített. Nem tudtam, hogy hála kép lesz, hogy ahogy megfestem, szinte azonnal tovább is adom, de látván a doki meglepett arcát, azt hiszem ez volt a legjobb ötlet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: