Nem az a féle hely, ahol pár órát vidáman lehet pingálni. Sokkal inkább a tanítás és tanulás volt a cél a tanodában. Úgyhogy tanultam. Ellestem trükköket, fejlődtem és közben megint megállapítottam, hogy mennyi felfedezni való van még ebben a témában. És ez jó. Mert sosem tudod azt mondani, unalmas, nincs tovább.
Ami viszont nem tetszett, az a gőg, ami sok tanult művészt elkap. Annyira taszító tud lenni ez jelenség bizonyos emberekben, hogy jellemük miatt szinte már az amúgy tökéletes alkotást sem lehet igazán nagyra értékelni. Műveiket beányékolja a dölyfösség, az alázat hiánya. Pedig tényleg csodásakat alkotnak.
A megnyugtató, hogy vannak még őrült, szabad művészek is. Nem veszett ki ez a bolond vonal.
Úgyhogy nincs baj!:) A tanoda pedig adott. Ámulatot, csodát, tapasztalatot.
Ez a fatörzs se lett volna ilyen jó, ha nem megyek el oda.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: