Épp egy koncertre készültünk, amire nem akartam elmenni, merthogy “nekem festenem kellett”. És ez az érzés olyan, hogy jobb engedni neki. Sőt, welcome!
De a barátok addig győzködtek, míg pakolásnál beadtam a derekam azzal a feltétellel, hogy a dobcucc mellé megy a festős készlet is, és viselni fogják, ha egy kanyarnál nem csak a vásznat kenem össze. Bólintottak. És tényleg nem csak a vásznat kentem össze:). Khm, én szóltam előre.
Sőt, útközben jómagam is beláttam, hogy bármilyen nagy is a késztetés, nem feltétlenül az autó a legjobb helyszín a festésre. Így az alap, és háttér kenése után abba is hagytam a mókát.
Ami jól is jött, mert én már megint fákat akartam festeni, a többiek pedig erősen nyomták, hogy legyen valami más. Jogos:).
Valóban mindig a fa, vagy virág téma körül forog a kerekem.
Így trükköztem egy kicsit, hogy azért a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon.
És azt mondtam a végén, nézzétek, ez nem fa!
Volt aki hitte, volt aki nem:)
Bárhogy is, nekem ez is egy sokat mesélő kedvencem. Többet nem mondok róla. Mindenki értelmezze belátása szerint.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: