Hatalmas üres vászon. Apukámnak szeretnék tájképet pingálni rá. De neki olyan nehéz. Mert szépet szeretnék, nagyon! Meg fákat, de az önmagában talán… nem elég! Nincs jó döntés. Egyszerűen nem lehet neki megfesteni minden szépet! Nem lehet egy képbe sűríteni egy teljes világot.
…
Azt hiszem, pont emiatt a belső küzdelem okán haladt nehezen ez a kép. Túl jót akartam és kiveszett belőlem a könnyedség.
Mindig elégedetlen voltam. Folyton csiszoltam, alakítottam a nagy műt. Végül eljött a nap, amikor úgy éreztem, nem megy tovább. Itt és most késznek kell nyilvánítani.
Úgyhogy kissé idegesen átadtam a képet. Ilyen lett, mondtam szerényen… és Apukám örült!:)
https://m.facebook.com/BohemFestolany/
