Az els\u0151 nem ismerek r\u00e1d. Az els\u0151 olyan megnyilv\u00e1nul\u00e1s egy r\u00e9gi bar\u00e1t r\u00e9sz\u00e9r\u0151l, amire nem tudsz mit mondani. Csak mosolyogni. Mit is mondhatn\u00e9k erre. \u00c9n sem magamra. Hogy ismern\u00e9nek r\u00e1m, mikor azt sem tudom, ki vagyok. Zene sz\u00f3l, az emberek sz\u00e9pek... Csak n\u00e9zem \u0151ket, s mosolygok, m\u00e1st most nem tehetek. Nem tudok.<\/p>\r\n
J\u00f3 csak \u00fclni \u00e9s n\u00e9zni \u0151ket. De nem, nem ezt szokt\u00e1k meg. Hisz \u00e9n voltam, aki a legcserfesebb, legp\u00f6rg\u0151sebb volt ilyenkor. Kiss\u00e9 szomork\u00e1s pillant\u00e1sokat vetnek r\u00e1m, mint akik hi\u00e1nyolnak valamit. \u00c9desek. Olyan \u00e9desek, hogy \u00fagy d\u00f6ntenek, nekik ebb\u0151l el\u00e9g. Akarnak. Az egyik a karomat h\u00fazza, a m\u00e1sik a l\u00e1bamat emeli le a sz\u00e9kr\u0151l. Mennem kell, mennem kell t\u00e1ncolni. Fogadd, ami j\u00f6n, mondom magamnak:)<\/p>\r\n
Becsukom h\u00e1t a szemem, hallgatom a zen\u00e9t \u00e9s t\u00e1ncolok.<\/p>\r\n
Majd elf\u00e1radok, le\u00fcl\u00f6k, \u00fajra h\u00edvnak... hogy lehetne nekik nemet mondani. Mind olyan kis csupa sz\u00edv, ny\u00edl\u00f3 vir\u00e1g... mosolygok, ha r\u00e1juk n\u00e9zek.<\/p>\r\n
De azt\u00e1n elj\u00f6n az est csendesebb r\u00e9sze, amikor m\u00e1r halkabb a zene \u00e9s teret kap a t\u00e1rsalg\u00e1s. Egyik bar\u00e1tuk meg is tal\u00e1l. Soha nem hallottam m\u00e9g a t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t \u00edgy egyben. Mit is mondhatn\u00e9k neki? L\u00e1tom a f\u00e1jdalm\u00e1t, l\u00e1tom ahogy elkapta \u00e9s maga al\u00e1 gy\u0171rte a szenved\u00e9s, l\u00e1tom k\u00ednjait, k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s\u00e9t, bizakod\u00e1s\u00e1t, rem\u00e9nyked\u00e9s\u00e9t, ki\u00fatkeres\u00e9s\u00e9t... Oly sz\u00e9p ez a f\u00e1jdalmas \u00e9s k\u00e9rd\u0151 tekintet. Oly sz\u00e9p, hogy nem tudok neki okosat mondani, nem tudok neki j\u00f3 tan\u00e1csot adni. Mert a t\u00f6rt\u00e9nete ellen\u00e9re mindaz, ami val\u00f3j\u00e1ban felcsillan bel\u0151le, csak a tisztas\u00e1g, szeretet \u00e9s b\u00e9ke. Csak n\u00e9zem, mosolygok, hallgatom \u00e9s \u00fagy \u00e9rzem, minden rendben van. Vajon elhinn\u00e9 ezt nekem? Elhinn\u00e9, hogy a sok feladat, f\u00e1jdalom, k\u00edn, neh\u00e9zs\u00e9g mellett is minden rendj\u00e9n van? Nem tudom.<\/p>\r\n
Csak buzd\u00edtani vagyok k\u00e9pes \u00e9s arra k\u00e9rni, hogy l\u00e1ssa a l\u00e9nyeget, ami m\u00e9g a f\u00e1jdalmas t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t is \u00e1tsz\u00f6vi: az a szeretet. Mosolyog. Azt mondja, igaz. Szeret! \u00c9s t\u00e1ncolni megy... M\u00e1r csak egy libben\u0151 alak...<\/p>\r\n
Kicsivel k\u00e9s\u0151bb r\u00e1eszm\u00e9lek, hogy m\u00e1r mindenki m\u00e1morban \u00e9s \u00e1ldott tudatlans\u00e1gban \u00faszik. Elfogyott a bor \u00e9s a p\u00e1lnika is... K\u00f6r\u00fcln\u00e9zek megint. Mosolygok.<\/p>\r\n
\u00c9rtem, igen \u00e9rtem \u0151ket. De most intek egyet \u00e9s hazamegyek, mert tudom, soha nem kell azt mondanom, hogy Isten veletek!:)<\/p>","type":"rich"}