Eszembe jut az az este, amikor a l\u00e1nyokkal \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk, hogy belevetj\u00fck magunkat az \u00e9jszak\u00e1ba \u00e9s majd bulizunk, pasizunk. \u00c9lesen eml\u00e9kszem a k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s\u00fcnkre, arra ahogy csinos\u00edtjuk magunkat \u00e9s hissz\u00fck, hogy majd j\u00f3 lesz. Sz\u00f3rakozni fogunk!<\/p>\r\n
Eml\u00e9kszem a buli helysz\u00edn\u00e9re. Arra, ahogy ott \u00e1lldog\u00e1lunk feszengve \u00e9s ugyanazt \u00e9rezz\u00fck: Ez egy h\u00faspiac! Gyerek k\u00e9p\u0171, majdnem pasik \u00e1llnak a pultn\u00e1l \u00e9s m\u00e9rlegelnek, mik\u00f6zben a vad\u00e1szat szelleme lengi k\u00f6rbe \u0151ket. L\u00e1nyok kirakott idomokkal r\u00e1zz\u00e1k...\u00a0<\/p>\r\n
Meg\u00e1llap\u00edtottuk, hogy ez nem a mi hely\u00fcnk \u00e9s tov\u00e1bb indultunk abban a rem\u00e9nyben, hogy lesz jobb hely. Lesz m\u00e9g buli.\u00a0<\/p>\r\n
De ahogy ott bolyongtunk az \u00e9jszak\u00e1ban \u00e9s kezdt\u00fcnk kiss\u00e9 szomork\u00e1s hangulatot felvenni, bar\u00e1tn\u0151m felkial\u00e1ltott: \"Basszus, keres\u00fcnk! Keres\u00fcnk. K\u00edv\u00fcl\"<\/p>\r\n
Mindenki \u00e9rtette. Igen, \u00e9pp a pillanat boldogs\u00e1g morzs\u00e1it keress\u00fck. Valamit, vagy valakit, aki most azonnal \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s boldogs\u00e1got hoz. \u00c9hesek vagyunk. Nagyon \u00e9hesek! \u00c9s ett\u0151l szenved\u00fcnk. Kell h\u00e1t, hogy most azonnal legyen valami vagy valaki, aki meg\u00e1ll\u00edtja ezt a k\u00ednt.\u00a0<\/p>\r\n
De nincs! Hogy is lenne. Eml\u00e9kszem, ahogy felnevett\u00fcnk saj\u00e1t botors\u00e1gunkon \u00e9s be\u00fclt\u00fcnk egy k\u00f6zeli t\u00f6r\u00f6k \u00e9tterembe. Igen, legal\u00e1bb a hasunk el\u00e9gedett lesz.<\/p>\r\n
Eml\u00e9kszem, hogy milyen megk\u00f6nnyebb\u00fcll\u00e9s volt haza\u00e9rni a zajb\u00f3l a csendbe \u00e9s beburkol\u00f3zni puha paplanomba. V\u00e9delmet tal\u00e1lni abban a melegs\u00e9gben.\u00a0<\/p>\r\n
Akkor \u00e9rtettem mindent. \u00c9rtettem, hogy b\u00e1rmit is teszek, sosem fogom megtal\u00e1lni azt, amit keresek. K\u00edv\u00fcl biztosan nem.<\/p>\r\n
De ez r\u00e9gen volt. \u00c9n pedig mindig feledek. Olykor most is \u00fagy \u00e9rzem megpusztulok, ha valaki nem ment azonnal meg.\u00a0<\/p>\r\n
Olykor ugyanaz az \u00e9hs\u00e9g \u00e9s szomjaz\u00f3 v\u00e1gy t\u00f6r el\u0151 bel\u0151lem. Csak n\u00e9ha m\u00e1r eljutok oda, hogy el sem kezdek megold\u00e1st keresg\u00e9lni r\u00e1. K\u00edv\u00fcl nem.\u00a0<\/p>\r\n
Csak elfogadom, hagyom lenni. Elm\u00falik. \u00c9rzem, hogy bent b\u00e9ke van. Ott bent. B\u00e9ke csak \u00e9s szeretet...<\/p>\r\n
\u00c9s m\u00e9gis, egyszer csak elkezdek \u00fajra kifel\u00e9 fordulni. Ott a sokszor mag\u00e1val ragad\u00f3 szem\u00e9lyis\u00e9gem! Amit m\u00e1sok is l\u00e1tnak, amit tudnak \u00edgy vagy \u00fagy szeretni. Az egyetlen dolog, amit kint \u00e9szlelnek. Az egyetlen dolog, amivel szimpatiz\u00e1nsokat szerezhetek. Mert kell a mosoly, kell az elismer\u00e9s. Mert m\u00e9g mindig szomjazom, mert m\u00e9g mindig keresek.<\/p>\r\n
Csak most \u00e9pp m\u00e1r ez is f\u00e1j. F\u00e1j l\u00e1tni, ahogy saj\u00e1t akaratomb\u00f3l emellett d\u00f6nt\u00f6k.<\/p>\r\n
F\u00e1j l\u00e1tni, mennyire szomjazom a mosolyt. A mosolyt, ami csak egy r\u00e9szemnek sz\u00f3l. Ennek a vicces, bolond, kicsi l\u00e1nynak.<\/p>\r\n
De ki ismer igaz\u00e1n? Ki ismeri mag\u00e1t annyira, hogy ismerni tudjon engem? Ki szereti mag\u00e1t annyira, hogy igaz\u00e1n szeressen?\u00a0<\/p>\r\n
Mennyire \u00e9rtelmetlen ez az eg\u00e9sz.\u00a0<\/p>\r\n
Ahogy befesz\u00fcl\u00f6k, f\u00e9lve att\u00f3l, hogy a f\u0151n\u00f6k\u00f6m k\u00e9rd\u00e9s\u00e9t nem tudom j\u00f3l megv\u00e1laszolni. \u00c9s akkor majd megrend\u00fcl a bizalma \u00e9s nem fog kedvelni. Szinte leizzadok. Kaparok, er\u0151lk\u00f6d\u00f6k. Mert j\u00f3nak kell lennem. Mert kedvelem. \u00c9s ha nem vagyok el\u00e9g j\u00f3, \u0150 nem fog. \u00c9s akkor megint vesztek. Vesztek egy szem\u00e9lyis\u00e9gemnek c\u00edmzett mosolyt.<\/p>\r\n
De ha \u0150, vagy b\u00e1rki, nem ezt n\u00e9zn\u00e9, h\u00e1t mindig mindenki mosolyogna. Ahogy \u00e9n, amikor al\u00e1 l\u00e1tok mindennek. Amikor csak szeretek. Amikor minden hat\u00e1rvonal, minden szem\u00e9lyis\u00e9g elt\u0171nik. Amikor csak vagyunk. Mennyire sz\u00e9p...<\/p>\r\n
Volt nemr\u00e9giben n\u00e1lunk egy projekt, egy kreat\u00edv feladat \u00e9s azt \u00e9reztem, erre l\u00e9pnem k\u00e9ne. Egyr\u00e9szt mert lehet, el is v\u00e1rj\u00e1k, m\u00e1sr\u00e9szt pedig igen, passzentos hozz\u00e1m valahol. Itt kint a felsz\u00ednen mindenk\u00e9pp.<\/p>\r\n
De valami nem hagyott nyugodni. \u00c9reztem, hogy er\u0151lk\u00f6d\u00e9s lenne. Vagy ha nem, akkor \u00edrn\u00e9k valami r\u00f3zsasz\u00edn hablatyot szeretetr\u0151l, egym\u00e1s seg\u00edt\u00e9s\u00e9r\u0151l, szivekr\u0151l. Mert val\u00f3j\u00e1ban mindig ide jutok. T\u00f6k mindegy, hogy hol keresek \u00e9s mit, a v\u00e9g\u00e9n mindig valamif\u00e9le m\u00e1moros szeretet\u00e9rz\u00e9sbe zuhanok.\u00a0<\/p>\r\n
Ami j\u00f6n... Azt\u00e1n elm\u00falik.<\/p>\r\n
De a fenti eset hamar meg is old\u00f3dott mag\u00e1t\u00f3l. Egy kolleg\u00e1m r\u00e1csapott a lehet\u0151s\u00e9gre. M\u00e1r tervez, agyal \u00e9s tal\u00e1lt maga mell\u00e9 egy olyan t\u00e1rsat, aki legal\u00e1bb annyira lelkesen gy\u0171jt\u00f6geti a d\u00edjakat, k\u00fcls\u0151 elismer\u00e9seket, mint \u0150 maga.<\/p>\r\n
\u00c9s ez nem rossz. \u00c9rtettem. Mosolyogtam. Csak szomjazik \u0150 is. \u00c9s \u00fagy t\u0171nik, n\u00e1lam jobban.\u00a0<\/p>\r\n
T\u00e1n nincs is annyira nagy baj. T\u00e1n t\u00e9nyleg old\u00f3dik olykor a kotor\u00e1sz\u00e1si m\u00e1ni\u00e1m. T\u00e1n nem is mindig csak a szem\u00e9lyis\u00e9gem az, ami jelen van \u00e9s ad. T\u00e1n t\u00e9nyleg ott van velem olykor valami igaz, m\u00e9ly szeretet. T\u00e1n olykor m\u00e1sokra is hat. \u00dagy \u00e9rzem ilyenkor, hogy ny\u00edlok, mint egy vir\u00e1g. Most is. Mosolygok lelkes koll\u00e9g\u00e1mon, kedvenc f\u0151n\u00f6k\u00f6m\u00f6n. Szeretek! Minden m\u00e1s csak hazugs\u00e1g.<\/p>\r\n
Eszembe jut egy megv\u00e1laszolatlan levelem most. F\u0151n\u00f6k\u00f6m k\u00e9s\u0151 \u00e9jjel k\u00fcld\u00f6tt elismer\u00e9s\u00e9re \u00e9s \u00e9rt\u00e9kel\u00e9s\u00e9re egy mukkot sem \u00edrtam vissza. Mert haragudtam \u00e9pp r\u00e1. Haragudtam, mert k\u00e9s\u0151 \u00e9jjel k\u00fcldte. \u00c9s neh\u00e9z l\u00e1tni ezt. Neh\u00e9z n\u00e9zni, ahogy ez a sok szeretett l\u00e9ny olykor \u00f6nn\u00f6n pokl\u00e1ba l\u00e9p (pont mint sokszor \u00e9n).<\/p>\r\n
Sik\u00edtani akartam \u00e9s azt \u00edrni, adjon nulla sz\u00e1zal\u00e9kot. Csak pihenjen m\u00e1r.<\/p>\r\n
\u00cdrjon b\u00e1rmi m\u00e1st, csak ne dolgozzon \u00e9jf\u00e9lkor is.<\/p>\r\n
Ez az ember ma leharcolt volt, megf\u00e1radt.\u00a0\u00c9n meg csak agg\u00f3dtam. Ma agg\u00f3dtam. Kifejezni nem tudtam. Seg\u00edteni sem tudtam.\u00a0<\/p>\r\n
Pr\u00f3b\u00e1ltam vid\u00e1m lenni, pr\u00f3b\u00e1ltam \u00edgy is dolgozni. De v\u00e9g\u00fcl igaz\u00e1n csak\u00a0arra voltam k\u00e9pes, hogy hazafele \u00fajra r\u00e1eszm\u00e9ljek: Nem seg\u00edthet itt a f\u00f6ld\u00f6n semmi m\u00e1s, csak a szeretet.\u00a0<\/p>\r\n
Mert mik\u00f6zben mindannyian \u00f6nn\u00f6n pokoli t\u00e1ncunkat lejtj\u00fck, itt ragyog benn\u00fcnk, vel\u00fcnk, valami \u00f6r\u00f6k, b\u00e9k\u00e9s, t\u00e1ntor\u00edthatatlan sz\u00e9ps\u00e9g. L\u00e9ny\u00fcnk, igaz term\u00e9szet\u00fcnk.\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9s ez a csapong\u00f3 \u00edr\u00e1s is rendj\u00e9n van. Olyan, mint az \u00e9let. Pont olyan, ahogy \u00edgy vagy \u00fagy \u00e9lek s meg\u00e9lek. \u0150szinte, tiszta, m\u00e9gis zavaros.\u00a0<\/p>\r\n
Gondolatok, \u00e9rz\u00e9sek, meg\u00e9rz\u00e9sek. Ma minden kavarog...<\/p>\r\n
K\u00f6zben pedig a csendem csak figyel \u00e9s mosolyog....<\/p>\r\n
https:\/\/youtu.be\/tV3vDwS4Caw<\/p>\r\n
xoxo<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}