Elcseszettek<\/p>\r\n
Egyszer szeretn\u00e9k csin\u00e1lni egy filmet. Ez lesz a c\u00edme.<\/p>\r\n
Hogy mi\u00e9rt? Nem tudom. Mert \u00e9n is az vagyok, meg p\u00e1r bar\u00e1tom, meg a gyerekeim... Kb mindenki, akit igaz\u00e1n tudok szeretni. Akiket igaz\u00e1n \u00e9rtek.<\/p>\r\n
Az 'az\u00e9rt kedvellek, mert nem vagy norm\u00e1lis', szinte m\u00e1r k\u00f6zhelyes. Annyiszor megkaptam. \u00c9s annyiszor mondtam, hogy 'h\u00e1t bab\u00e1m, pedig ez nem felt\u00e9tlen\u00fcl j\u00f3 dolog'. Mert \u00e9n kibaszottul szeretn\u00e9k norm\u00e1lis lenni n\u00e9ha.<\/p>\r\n
De valahogy, nem megy. \u00c9n vagyok az, aki \u0151sszel feltekeri a termoszt\u00e1tot, hogy meleg legyen \u00e9s nem \u00e9rti, mi\u00e9rt nincs f\u0171t\u00e9s. Aki mai napig nem tudja, mennyi is a fizet\u00e9se, \u00e9s h\u00e1ny \u00e9ves. Aki felel\u0151tlen d\u00f6nt\u00e9seket hoz, \u00e9s egy bokorba is k\u00e9pes beleszeretni.<\/p>\r\n
Aki \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, belet\u00f6r\u0151dik mindebbe \u00e9s azt mondta, j\u00f3lvan, ha nem megy, nem kell er\u0151ltetni... \u00e9s felmondott.
Nem az\u00e9rt mert tudja, mi lesz. Csak \u00fagy. Mert festeni akar. Mert sosem \u00e9rdekelte igaz\u00e1n m\u00e1s, csak csupa-csupa olyan dolog, amire azt mondj\u00e1k, boh\u00f3s\u00e1g.<\/p>\r\n
\u00c9s voltam is minden. Sz\u00edn\u00e9sz, zen\u00e9sz, b\u00e9na r\u00edmekkel versel\u0151, most pedig... hobbi fest\u0151. Kezdem elfogadni, hogy nem megy m\u00e1s. Nem tudok egy \u00edr\u00f3asztal m\u00f6g\u00f6tt \u00fclni, nem akarok igaz\u00e1n letelepedni, \u00e9s semmi nem mozogat meg, ami felsz\u00ednesnek hat. Egyszer\u0171en nem \u00e9rdekel. Egy csom\u00f3 minden... untat. L\u00e9nyegtelen.<\/p>\r\n
A h\u00e1zak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, a f\u00e1k, az emberek szemei, az \u00f6lel\u00e9s\u00fck... egy \u0151szinte mosoly, vagy egy k\u00f6nnycsepp... az alkot\u00e1s, amit isten tudja hogyan, emberek teremtettek. Igen, csak \u00e1mulattal n\u00e9zem, mire vagyunk k\u00e9pesek. Feltal\u00e1ltunk, \u00e9p\u00edt\u00fcnk, f\u00f6ldet m\u0171vel\u00fcnk, gyereket nemz\u00fcnk, szeret\u00fcnk... olyanokat \u00edrunk, olyan dallamokat alkotunk... olyan k\u00e9peket... Hm. Mennyi minden rejlik benn\u00fcnk!?<\/p>\r\n
\u00c9s ez nem k\u00e1pr\u00e1zat. Ezek vagyunk mi! Engem pedig ez \u00e9rdekel. A megfejthetetlen. A csoda.<\/p>\r\n
\u00c9s hiszem, ha kil\u00e9pek a magunk \u00e1ltal kre\u00e1lt, t\u00e1rsadalmi konvenci\u00f3k \u00e1ltal j\u00f3nak tartott, tuti munkahelyr\u0151l... semmit sem vesztek. Mert nem itt a l\u00e9nyeg. \u00c9s hiszem, hogy lesz valahogy. Mert mindig van valahogy. \u00c9s mert t\u00e1n \u00e9n is, csod\u00e1kra vagyok k\u00e9pes.<\/p>\r\n
H\u00e1nyan n\u00e9ztek r\u00e1m d\u00f6bbenten, felel\u0151tlennek tartva, \u00e9s h\u00e1nyan irigyeltek. H\u00e1nyan mondt\u00e1k, b\u00e1r \u0151k is k\u00e9pesek lenn\u00e9nek l\u00e9pni. H\u00e1nyan f\u00e1jd\u00edtott\u00e1k meg a sz\u00edvem, csak mert, nem tudok nekik seg\u00edteni. H\u00e1nynak mondtam, hogy csak bolonds\u00e1g ez, s amit \u0151k tesznek, az ugyanolyan \u00e9rt\u00e9kes. S ha h\u00edd alatt lesz otthonom, \u00e9s \u0151r\u00fclts\u00e9g lesz a h\u00e1zam, t\u00e1n akkor, majd nem irigyelnek.<\/p>\r\n
Mert a valahogy lesz, az igaz\u00e1b\u00f3l b\u00e1rmi lehet. S vagyok \u00e9n, aki csak \u00fagy, ebbe a semmibe belekezd. Vicc. Nonszensz. Nonszensz!<\/p>\r\n
A f\u0151n\u00f6k\u00f6m jut eszembe, aki nem \u00e9rtette, mik\u00e9nt lehetek lelkes, ha azt mondom, folytogat az iroda. V\u00e9g\u00fcl azt hiszem, nagyon is r\u00e1j\u00f6tt arra, mi\u00e9rt szerettem m\u00e9gis mindezt. A nagy, sz\u00e9pen megkre\u00e1lt, csillog\u00f3 multi... \u00e9s benne... csupa olyan ember akik, mint a vir\u00e1g, kiny\u00edltak. Akik beengedtek a felsz\u00edn al\u00e1. Akiket megszerettem. Miattuk voltam lelkes. A legt\u00f6bben el fognak t\u0171nni. Nem r\u00e1ngatom el \u0151ket az \u00e9n k\u00e9pzelt hippifalv\u00e1mra. De sosem fogom nekik elfelejteni, mit adtak.<\/p>\r\n
Ha nem mondj\u00e1k annyiszor, hogy 'de j\u00f3 lenne, ha', ha nem \u00e1lmodoznak annyit... t\u00e1n m\u00e9g ott lenn\u00e9k k\u00f6z\u00f6tt\u00fck k\u00e9t h\u00f3nap m\u00falva is. De mellett\u00fck tanultam meg igaz\u00e1n, hogy a 'de j\u00f3 lenne' nem seg\u00edt. Nem visz el\u0151re. Itt b\u00e9n\u00e1zzuk el.<\/p>\r\n
\u00c9n nem akarok \u00e1lmodozni tov\u00e1bb. T\u00fal r\u00e9g\u00f3ta tolom ezt. \u00c9n bele akarok ugrani, ha kell, kudarcot vallani, ha kell, belepusztulni... de sosem akarom kimondani: mi lett volna, ha. Ki kell pr\u00f3b\u00e1lni. Meg kell tapasztalni. Meg kell \u00e9lni.
Mi m\u00e1s dolgunk van itt. Hogy lehetne t\u00f6bb feladatunk ann\u00e1l, mint hogy tegy\u00fck azt, ami igaz\u00e1n megmozgat minket, m\u00e9lyen. Ami h\u00faz, mint egy m\u00e1gnes.
Legyen az eredm\u00e9ny b\u00e1rmilyen.<\/p>\r\n
Nesze neked \u00e9sz, meg racionalit\u00e1s. \u00c9n baromira akartam hinni nektek, de vesz\u00edtettetek. S hogy \u00edgy lesz, tudtam m\u00e1r a leges-legelej\u00e9n.<\/p>\r\n
Kil\u00f3gtam. Kil\u00f3gtam \u00e9s lebuktam. Mindig. Mindenki l\u00e1tta. Sajn\u00e1ltak, vagy csod\u00e1ltak, egyre megy.<\/p>\r\n
Itt \u00fcl\u00f6k most, egyed\u00fcl a teraszomon, s azt mondom, b\u00e1r \u00e9rten\u00e9m ezt az eg\u00e9szet. Ha mindent szeretni tudn\u00e9k, s mindent elfogadn\u00e9k, t\u00e1n nem l\u00e9pn\u00e9k. Csak egy csod\u00e1s fa lenn\u00e9k.<\/p>\r\n
De nem vagyok fa. Ember vagyok. Elcseszett! Isten valami\u00e9rt ilyennek teremtett. Olykor r\u00e1mn\u00e9z \u00e9s j\u00f3\u00edz\u0171en nevet. \u00c9n pedig azt mondom neki, h\u00e1t, t\u00e9ged is j\u00f3l elcsesztek!<\/p>\r\n
M\u00e9g azt is megengedted nek\u00fcnk, hogy olyan vil\u00e1got teremts\u00fcnk, amiben elveszhet\u00fcnk...
Sz\u00e9p kis alak:)... \u00e9s \u00e9n pont \u00edgy szeretlek!<\/p>","type":"rich"}