1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/Édesenyámnak,Aki nélkül se én, se ez a vers nem születhetett volna meg.
Köszönöm Anyukám! <3
<a href="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2014/09/1498.jpg"><img src="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2014/09/1498-300x283.jpg" alt="1498" width="300" height="283" class="alignnone size-medium wp-image-267" /></a>
Amint megérkeztem, szemedben öröm könnyek gyűltek,
s a boldogság fénye úgy égett benned,
mint ki büszkesége csillagát látta meg.
S míg álomba ringattál kívántál nékem jobb életet,
még annál is, mint Mennyek Ura neked teremtett.
De jött a kor, mikor édes bábból rút magamra leltem,
kezedet testemről lefejtve, az élet mezejére léptem.
S te harcot vívva vélem, sikítottál félve utánam,
de én érzéketlenül ellened fordultam tudván,
saját életem kell meglelnem ebben a csatában.
S te viselted heves lázadásom könnyek között,
majd összecsaptunk, mint zengő vihar a mező fölött.
S míg én éles ollóval vagdostam rólam szőtt álmodat,
Te egyre jobban rettegtél attól, mint hozhat a holnap.
Szárnyakat bontva hagytalak magadra,
örömöm csak remegő tested képe árnyékolta.
S ahogy teltek az évek és önmagamra leltem,
úgy lett közelséged egyre fontosabb nekem.
S feledtünk minden harcot, minden vitát,
mikor megérkeztem újra hozzád.
Szemedben öröm könnyek gyűltek,
s a boldogság fénye úgy égett benned,
mint ki büszkesége szárnyaló csillagát látta meg.
Csak már értetted, amit melletted tanultam:
A szeretet feltétel nélkül, örökkön velünk van. <3rich