1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Nincsenek szavak arra, amit érzek. Kanada... Messze van. Nagyon messze. Ott akarok lenni, most! Velük! Fáradtak a hosszú út után. Az egyik még alszik, a másik már hívott. Fotózott, aztán hála a technikának, körbevezetett a lakásban. Virtuális séta volt ez. Láttam mindent és közben Ő mesélt és mutogatott lelkesen. Mintha ott lettem volna, de nem, mégsem. Nem érinthetem, nem ölelhettem.</p> <p>A lakás valóban gyönyörű. Hatalmas, tágas, fényes, modern. És meg vissza van a Canada Day. Arról is készül majd sok kép és élménybeszámoló nekem. </p> <p>Most minden más eltörpül e mellett. Az apró örömök, az apró bánatok, problémák... a semmibe vesztek. Ott vagyok. Ott a szívem valahol messze...</p> <p>Most minden más elmúlt egy időre.</p> <p>Csak könny és csend váltakozik, szívem helyén éles még a kín. Nagy levegő! Beszív, kifúj...</p> <p>Minden elmúlik tudom. Majd ez is.</p> <p>Üres vásznamra nézek. Mit kezdjek veled? Talán véremmel festenék rád egy nagy szívet. </p>rich