1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Hebegek, habogok, gagyogok.<br />Hogy szóljak egy nagyhoz,<br />ha őszintén nem bírok.</p> <p>Mert csak hálát mondanék,<br />mesélnék örömről,<br />s ölelnem örömömben rettentőn.</p> <p>Mondhatnám, rossz ha nincs.<br />Nem megy úgy a munka,<br />ha üres iroda tátong a sarokba.</p> <p>Mondhatnám inspirál. <br />Jobb leszek holnap.<br />A túlóra sem zavar...</p> <p>Csak örüljön másnap.</p> <p>De hogy szóljak egy nagyhoz?<br />Mily kínos a csöndem.<br />Hivatalossá válok ijedtemben.</p> <p>Fát lehet ölelni,<br />főnököt nem illik,<br />mert azt bizony könnyen félreértik.</p> <p>Pedig hála van csak itt,<br />meg szeretet,</p> <p>meg munkál benne tisztelet.</p> <p>De csak hebegek, habogok.<br />Mit is mondjak...<br />A hivatal, csak hivatal marad.</p> <p>Tán ez az, ami egy őszinte lényt most bezavart.</p> <p>Kér hát elnézést, ha nem mondott igazat. </p> <p>Mer mondta volna inkább:  </p> <p>Köszöni, hogy ide hozta a sors!</p> <p>És megtanulta, hogy a felszín alatt itt sincs semmi más, mert a zubbonyok mögött ott a valóság. Köszöni, hogy a képnek és örömmek is helye van.</p> <p>Az új bögre mókás az emberek kedvesek... És olykor még tanulni is lehet:)</p> <p>Mondta volna:</p> <p>Nem tudni meddig tart ez itt. De itt is naivan hisz. </p> <p>A százalék pedig még mindig nem számít, mert az az szép, ha az emberek arcán lesz egy felfelé ív.</p> <p>És mindezért ölelte volna ujjongva, lelkesen...</p> <p>De csak hebeg a sarokba csendesen:)</p> <p>De nem, csakazértis megírja titokban: köszöni!</p> <p>Mert ő bizony ilyen. Olykor csak kimondja, ami van. </p> <p> </p> <p> </p>rich