1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Ma féltem, ma szerettem, ma vágytam. Ma köszöntem, és hálát adtam.</p> <p>Szemlesütve tétováztam. Félelemben jól dolgoztam.</p> <p>Ma izzadtam és megijedtem. Ma egy kicsit megreccsentem.</p> <p>Ma bolond voltam, ma örültem. Ma kértem, kaptam, és reméltem.</p> <p>Ma pörögtem, békétlenül. Gondolkodtam féktelenül.</p> <p>Ma vágytam arra, hogy abbahagyjam. Gondtalanul jól eldobjam:</p> <p>Mindazt, ami épp bennem van.</p> <p>Hívtam magam, hol lehetsz? Hol lehetsz te állandó, sosem múló szeretet.</p> <p>Mentesen mindattól, ami ma megesett. Félek attól, hogy nem lellek. </p> <p>Térdre zuhanva kérlek, mutasd meg magam, ha lehet.</p> <p>Jó már látom, köszönöm. De hogy ne fogyjon ki az öröm, ha mindig elveszek.</p> <p>S ha bent van minden, mi lesz kint?</p> <p>Hogy élek majd,  ha a világ legyint.</p> <p>Hogy szeressek, hogy nevessek, ha itt csak béke van és csend?</p> <p>Síri csend.</p> <p>Szeretlek. Mondom. De kihez szól? </p> <p>Ki az, akit ez nem sokkol?</p> <p>Szeretlek mondom, s titkon érzem, </p> <p>Ma az egész világot megöleltem.</p> <p>Szemlesütve nézem, miert is nem éreztettem?</p> <p>Miért nehéz megmutatni, s mindig csak adni, adni?</p> <p>Miért burkolózom ijedtembe, ebbe a néma csendbe?</p> <p>Tán félek, egyszer fülön csípnek, s rájönnek, hogy szeretek.</p> <p>Sokollóan sokat, sokakat... Ki az, ki ettől nem riad?</p>rich