1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Koncert, koncert hátán. Mit imádok annyira benne? Én, aki leraktam a hangszert azt mondván, hogy nem erre születtem.  </p> <p>Én, aki nem értette, miért nem játszhat azt, amit akar. Én, aki utálta a szolfézst.</p> <p>Ma csak egy próbára mentem a páromért. Aki nem adta fel, aki ma is zenél. Akire felnézek ezért. Akit irigylek most is. </p> <p>Ma csak megint közelébe kerültem valami jónak. Valaminek, amit igazán szeretek. Megéreztem a zene szelét. Csak hallgattam a kiszűrődő dallamokat, csak néztem a hangszerével távozó és közeledő embereket. Láttam a hitüket, elszántságukat és csodáltam az egészet. </p> <p>Mintha világok szűnnének meg és épülnének újjá.</p> <p>Igen. Zenészben és zenében van valami, valami olyan, amit igazán szeretek. Nem tudom elcsípni, megfogni, körülírni, csak érzem.</p> <p>Már csak totális laikusként, csendes megfigyelő és hallgatóságként is: Érzem.</p> <p>Ma körbelengett  a szabadság, a lázadás szele. S így van ez minden koncerten is. Ma megint azt éreztem, hogy jóval több van itt annál, mi látható. </p> <p>Mit ad a zene? Életet, levegőt, hitet, boldogságot... </p> <p style="text-align: justify">Csak Isten nem adott elég erőt ahhoz, hogy kitartsak és ne csak hallgassam, hanem alkossam is. Vagy mégis? Mi van, ha mégis.</p> <p>És ha nem? </p> <p>Mindegy tán. Valami itt van, valamibe a messzi háttérből újra és újra belecsöppenek, s megelégszem sokszor már azzal is, hogy hűséges road-ként dobot cipelek, szerelek, fotózok, táncolok, és élek! Igazán élek!</p> <p>Szombaton koncert! Több lesz, mint képzeled.</p>rich