1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Megint megismertem egy különleges embert. Egy öreg zenészt. </p> <p>Története, s pár gondolat ma megfogant. Így blog formában szól most minden pici nagyhoz:  Ha a végén megfogadtok magatoknak valamit, be is tartsátok!:)</p> <p>...</p> <p>Nem éltette más, csak a muzsika. Vidáman, kellő lázadással, és szabadsággal élte ifjú korát. Gitározott, koncertezett, iszogatott és egyszer képes volt arra is, hogy egy vonat tetejére álljon, s széttárt karokkal szabadságot kiálltson. Csak a magasban megbúvó kábelt nem látta. Csak elájult. Az egyik szeme megsérült, s testének egyik fele megégett.</p> <p>A zenei karrier meg nem indult be. Legalábbis nem úgy, hogy elég legyen. Nem úgy, hogy dolgozni ne kelljen. Így, mint sokan mások, munkába állt. Gítárja húrjait leszedte, s hangszerét a sarokba tette. </p> <p>Most úgy ötven éves, de hetvennek látszik. Minden számot ismer, fejben még játszik.</p> <p>És iszik. Nem keveset, sokat. Idős korára ez az egy vígasza maradt. Pedig gondolatai bölcsek, s mindent tud, ha zenéről kérdezed. </p> <p>De vesztett családot, s élete nem boldog. Keserű szíve haragtól zeng most. Gyűlöl! Gyűlöl főnököt, zenészeket, s igazán kevés embert szeret.</p> <p>Elnéztem Őt. Szívem zakatolt. - Nem tudod megmenteni! - valami így szólt. </p> <p>És eszembe jutott egy hajléktalan, ki úgy muzsikált, hogy kalapjába mindenki pénzt dobált. Meg egy színész, ki verset szavalt az utcán otthontalanul, árván. Emlékszem milyen zseniálisak voltak. Valamiért mégis kint fagyoskodtak.</p> <p>Eszembe jutott Amy és sokan mások, kiket fiatalon elvitt a drog, pia, és egyéb nyalánkságok. </p> <p>Az a sok zseni. Az a sok elveszett lélek. Már csak emlékek.</p> <p>A tehetség vagy szerencse, vagy halálos kór, mi senkit nem kímél, ki kapott az adagból.</p> <p>Tán mert mellékhatása egyfajta őrület. S egy olyan világlátás, mit kevesen értenek.</p> <p>Tàn minden zseniális dologban ott van valami sötét. Valami titok. Titok, minek szelencéjét, ha kinyitod, kiderülhet még az is, hogy saját sorsodat sem te írod. </p> <p>Csak van valami, csak érzed, hogy szíved nem békélhet. Nem békélhet soha, ha zenédet, tolladat, ecsetedet elrakod. S tán még akkor sem, ha elől hagyod.</p> <p>Valami őrület a mélyben akkor is buzog. Jobb, tán, ha kiadod. Jobb tán, ha soha fel nem adod!</p>rich