1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Kezem fogja, megremegek.<br />Magasba húz, táncba kerget.<br />Nem, nem tudja, mit is tesz.<br />Nem tudja, milyen veszélyes ez.</p> <p>Átölel, s már nevetve repít,<br />Érzem, hogy teste közelít.<br />Vékonyka karja erőtől duzzad,<br />Míg engem lassan minden erőm elhagy.<br /><br />Poharat ragadván elszaladok,<br />Remegve levegőt kapkodok.<br />Most hazamegyek, azonnal.<br />S feledem azt is, hogy itt voltam.<br /><br />De valami hív és hívogat.<br />Csak még egyszer lássam,<br />S feledek mindent holnap.<br />Feledek mindent holnap!<br /><br />Az ismerős arc mosolyog,<br />S én újra a mélységbe ugrok.<br />Mert valami hív és hívogat,<br />Kezei közt szívem olvad.<br /><br />Csak még egy tánc,<br />Még egy érintés,<br />Csak még egy pillanat,<br />Hisz olyan szép.<br /><br />Remegés múlik, nem vitázom.<br />Kezét fogom, hisz a jót vágyom.<br />S szállok kábán, feledvén mindent,<br />Ha hív, hát megyek. Mindig megyek.<br /><br />De ő azt sem tudja, mit tesz,<br />S hogy milyen veszélyes ez.<br />Hogy ördögi táncot jár egy lánnyal,<br />Ki tele van ezer vággyal.<br /><br />S míg ártatlan puszit kér,<br />A lány megremeg megint,<br />Hisz őszinte ajka eltévedhet,<br />S csókot lehelni tabu sok elv szerint.<br /><br />Pedig csókolná forrón, s hosszan,<br />Míg ajkában jottányi erő van.<br />Pedig, ha nem féltené, megtenné.<br />Megtenné,  ha a másik embersége nem érdekelné.<br /><br />De csak ölel szorosan,<br />Szeretettel, s hálával.<br />Csak figyel, hallgat és érez.<br />Melegséget, fűszerezve varázzsal.<br /><br />Béke van, arc archoz ér,<br />S egy csöpp száj végül <br />Leheletnyi puszit mér.<br /><br />Így lett e lány a hős,<br />Meg az áldozat.<br />Hisz vágyát adta fel érte,<br />Egy perc alatt.<br /><br />Csak hogy ne bántsa Őt.<br />Csak hogy senki meg ne tudja.<br />Csók lett volna igaz búcsúszava.<br /><br />Titok ez. Mély titok. Őrizni nehéz előtte.<br />De elmondani sem lehet, mily vadság költözött e szeretetbe.<br />Hogy vággyal teli lett, s fenyegető.<br />Egy titkos forró percet követelő.<br /><br />Egy titkos forró perc…<br /><br />Nem e vágy az igazi teher.<br />Jóval fájóbb, hogy hazudni kell.<br />Őszinteséget várt, és mit kapott.<br />Egy kimondhatatlan, sötét titkot.<br /><br />Olykor elnézem szeretettel. Igen, lehetne Ő egy ember, kinek még azt is elmondhatom, mi épp a nagy bajom. Talán meg is értené feldolgozván s feledve. Talán nem változna semmi s olyan lenne, mint akkor este: Egy ártatlan, kedves emberke.</p> <p>Talán…<br />Talán nem fordulna feje tetejére a világ, ha egy lány elismerné, hogy jelen pillanatban vágyat is lát.<br />Talán merné még táncba kérni tudván, hogy ez az a lány, aki neki akkor sem árt, ha saját szíve sajogva kiállt.<br /><br />Talán... Talán egyszer ezt a levelet megkapja és titkokkal megpakolt szívem felszabadítja.</p> <p>Mert a vágy jön és mehet, mi el nem múlik, az csak szeretet. S bizalommal hiszem, Ő valamiért megért. De lehet, hogy annyit mégsem élt.<br />Bár megmondaná ezt előre az Isten, s ne várná tőlem, hogy választ nem tudván, ezt beismerjem.<br /><br />Nem vagyok mindig őszinte. Tudok én hazudni és titkolni, mint bárki más. Vele szemben az ég nekem ilyen erőt mégsem ád.<br /><br /></p> <p><em>A pillanat nem örök! Jön és megy. Mi fent áll, mára kedves emlék lett.</em></p> <p><em>Mert minden múlik, s csak a szeretet az, mi akarjuk, vagy sem, örökkön megmarad.</em></p>rich