1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Egy hatalmas bolygón ébredtem, s a világból, mi körülvett, nem sokat értettem. Pátyolgattak, szerettek, neveltek, útat mutattak, majd engedtek, hogy már magamtól tanuljak.</p> <p>Az emberek pedig befogadtak, felnőttnek hívtak, s én nem mertem elmondani, még mindig nem értem itt a dolgokat. </p> <p>Nem értem, s a kis világomba vágyom, hol tán nem él más, csak a virágom.</p> <p>Hol minden tiszta s egyszerű, hol az élet valóban nagyszerű. Mert egyre bizton emlékszem, a szeretet volt ott velem.</p> <p>Felnőttnek hívnak, s kilógok. Gyermeki szemekkel pislogok. S e hatalmas világ olykor úgy megijeszt, hisz kevesen hiszik, hogy mindez több lehet.</p> <p>Mert annyi elv van, meg szabály, s mégis sok ember kiabál. </p> <p>Mert papír az úr, nem a fa. S ha büntetnek is, lehet egyik, másiknak gyilkosa.</p> <p>Mert mindenki vesz, adni nem szeret. Közös helyett az önös érdek nyerhet.</p> <p>Mert emberek, s nemzetek veszekednek, kik békére tán sosem lelnek.</p> <p>Vicsorgó, szomorú fejek körül vesznek. Olykor valamiben épp hisznek. </p> <p>Hisznek családban, hazában, pénzben, tanult tudásban, hiedelmekben.</p> <p>Hisznek, hisznek abban, hogy ha jól csinálják, minden rendjén van.</p> <p>S kik jól csinálták, rendben vannak. Úgy hiszik, hogy rendben vannak.</p> <p>Csak észre sem veszik, ha kezük megremeg, s szívük zakatolni kezd.</p> <p>Csak észre sem veszik, ha valami fáj és hasogat, mert tudják, ők legalább rendben vannak.</p> <p>A világ olyan, amilyen, de nekik akkor is babér terem. Kicsit szúr igaz, kicsit bánt, de a koszorút el nem dobják.</p> <p>S ember emberre néz le magas trónusról, mert még többet érhet el holnaptól.</p> <p>S a játék megy tovább, meg nem áll. Az nyer, ki hazugságban élen jár. Az nyer, ki már nem is tudja, hogy igaztalan minden szava. Így lesz hiteles, s megnyerő egy csalfa mosolya.</p> <p>Kavargó káosz közepén állok, remegő szívvel szabadságért kiálltok. Hangom nem hallják, elfáradok, puha paplanom alá védelmet keresvén bújok.</p> <p>Fejem párnámra hajtom, melegség vesz körül, mosolygó szám súgja: ez az, minek minden ember örül. </p> <p>Álmodom. Kéz kezet fog, szív szívhez ér. Itt mindenki él, azért az egyér. S Táncoló lelkek dallamán száll a szeretet a mennybe tán.</p> <p>Hullnak érdekek, s dogmák, meztelenül járunk világokon át. Szó nem fakad, hang nincsen. Mégis itt van valami ebben a csendben.</p> <p>Kéz kezet fog, szív szívhez ér. Meghalna mindenki, azért az egyér.</p> <p>Mert ez mozgat mindent, s irányt csak Ő ad, mert felülír minden tanultat.</p> <p>Miben nincs enyém, meg tied. Miben minden birtok elveszett. S a harc értelmetlenné lett. </p> <p>Kéz kezet fog. Egy dallam szól halkan. Csak szeretet van. Csak szeretet van.</p> <p>Mosolygó arcok körülvesznek, majd nevetnek:</p> <p>Miért nem mondta nekik senki, hogy ilyen egyszerű ez.?</p> <p> </p> <p> </p>rich