1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Van az úgy, hogy mesélnék, de nem jön a szó. Tán nem igaz, hogy minden kimondható.</p> <p>Mert olykor megáll az idő, s csak a csend marad. Csak csend, benne kinti zajok, s már minden összeolvad.</p> <p>A csörömpölő villamost hallgatom csak, majd a nagy úton kerekek suhognak. Sárga fények szűrődnek a sötét ég alatt. Az est hirtelen rámszakad.</p> <p>Mindjárt, mindjárt jön az éj, mikor minden nyugodni tér. Békés ez az elvonulás. Mikor nincs más, csak szuszogás. Mikor agyamban nem cikáznak gondolatok... Tán egy angyalka radíroz.</p> <p>Békés. Így ártani sem tudok. Szívekbe nem vések érzést, fejekbe gondolatot. Ártatlan vagyok most. Igazán ártatlan. Bolondságaim pihennek egy sötét ládában.</p> <p>Nem búcsúzom tőlük hosszan, reggel újra enyémek lesznek. S teszik megint, mit épp éreznek.</p> <p>Csacsognak, nevetnek, sírnak, szeretnek, meg visítanak. Zajongnak! Mennyit zajongnak! Szavaik kíméletlenül rád találnak. Végigsöpörnek mindenen, merre járnak.</p> <p>Mert szabadok és korlátlanok. S nem ismerik a jómodort. </p> <p>Most alszanak, s lassan én is. Szívemből virág nyílik. Oly békés e csend, s olyan szép. Ez az igazán nagy érték. Csacsogó számmal át nem adhatom. Tán ennyi most egyetlen bajom.</p> <p>Tán csak ennyi. Túl nagy a csend. Remélem este mindenki békére lelt.</p> <p><a href="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-3.jpeg"><img class="size-medium wp-image-943 alignnone" src="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-3-300x169.jpeg" alt="image" width="300" height="169" /></a></p> <h6>Fotó: www.panoramio.com</h6>rich