1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Csak ízlelgetem ezt a szót egész nap: Montreal!</p> <p>Budapest-Zürich-Montreal-New York-Zürich-Budapest. 11 óra oda, 13 vissza.</p> <p>Igen, nekem ez nagy szám. Baromi nagy. 10 éve is van annak, mikor utoljára repültem. Akkor is egyedül, de csak Angliába. Akkor olykor elvesztem, hazafelé meg nem engedtek két táskával fel. S mivel pénzem már semmi nem volt, mit tehettem, egyik táskám egy pici kukába gyömöszöltem.</p> <p>Azóta nem repültem. Kis hazánkat egy percre sem hagytam el.</p> <p>S most itt állok dobogó szívvel egy hosszú út előtt, s el sem hiszem, mi történik velem.</p> <p>Montreal. Hogy leszek képes onnan hazajönni, s majd mikor álmaim városában, New York-ban landololok, akkor sem sikítani azt, hogy nem megyek sehová! Itt maradok, közel hozzátok!</p> <p>A szívem dobog. Szabadsággal telik meg tüdőm. Kaland vár, meg Ők, meg Montreal! Egy csöpp lány hamarost a nagyvilágba száll. </p> <p>S izgatottan várja ott mit talál. </p> <p>Várj, várj Montreal! Megyek! Repülök!</p> <p>Istenkém, adj erőt, mert különben tán haza sem jövök:)</p> <h6><a href="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-4.jpeg"><img class="size-medium wp-image-949 alignnone" src="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-4-300x190.jpeg" alt="image" width="300" height="190" /></a></h6> <h6>fotó: www.calaimmigration.ca</h6> <p> </p>rich