1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Tegnap festettem. Egy képet, ami elsőre nem sikerült, majd másodjára sem. Végül kész lett. A tervezett izgalmas dologból egy totál egyszerű valami lett. Most ránéztem, fejem megcsóváltam, ej. Biztos, hogy nekem festenem kell? Egy napom ráment, s végül csak ennyi lett. Hát erre ne mondja nekem senki, hogy művészet. </p> <p><a href="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-9.jpeg"><img class="size-medium wp-image-969 alignnone" src="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-9-292x300.jpeg" alt="image" width="292" height="300" /></a></p> <p>De hogy mi az igazi baj, azt hiszem értem. Nem azt festem, ami igazán itt van bennem. Nem kapom fel az ecsetet, s csak húzom el a vásznon, lesz ami lesz. Nem, nem merem. </p> <p>Pedig ez a vágy van bennem. Zenét kapcsolni, festéket ragadni s csak kenni, kenni úgy ahogy jön. S ha ronda lesz is, megköszöm. Mert az lesz igazán enyém. Az lesz igazán én.</p> <p>Terv nélkül, előre kitalált cél nélkül, csak mázolni. Hisz pont így kell élni is, és cselekedni.</p> <p>Csak lenni. Nem tudván mi jöhet, élvezni ezt a percet, és szíved ütemére tenni, amit csak lehet. </p>rich