<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pillanat</provider_name><provider_url>https://pillanat.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Christy</author_name><author_url>https://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/</author_url><title>Mamácska</title><html>&lt;p&gt;Most minden jó Mamácska, csend van. Csak bolond vagyok. Látod? Tán ezt is tőled kaptam.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Igen. Valahol itt vagy bennem, körülöttem, csak nincs rá mód, hogy nivea krémes hajad illatát érezzem. Csak nincs rá mód, hogy azt a piciny embert újra megöleljem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És néha olyan jól jönne, ha fejemet mosnád, mikor balgaságot teszek, vagy a sorssal incselkedek. Jó lenne, ha szólnál, utat mutatnál, ha bölcs mamaként tanácsot adnál.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És én hallgatnám megint, ahogy halkan suttogva imába fogsz összekulcsolván két kezed. S nevetnék másnap, mikor csak úgy, hangos kiabálásba kezdesz, s Isten lovának mondod, hogy bassza meg. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Majd aztán úgyis bájos mosollyal hindálni hívsz, pedig tudod, hogy nem szeretek. De megyek, mert kék szemedben ott csillog egy huncut gyermek, s örülök, ha pajtása lehetek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Majd géped elé ülsz, s míg morgolódva varrod blúzodat, Őrtoronnyal kezemben téged mulattatatlak. Olvasok neked mennyről, szeretetről... Egy világról, hol egymás kezét fogjuk. S mindenki velünk van, aki már távozott.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tigris és oroszlán békében ül ott moslygos emberek között. Igen, mesélek neked egy szép jövőt. S te vágyod, úgy vágyod, mint senki más, hogy egyszer ezt a paradicsomot lásd.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hogy szerelmed kezét újra megfogd, ki most éjjel is meglátogatott.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hogy szűnjön a hiány, s magány, mire sok éve kárhoztattál.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Elmeséled nekem, hogy minden álmod egy: Ágyadban elaludni, s nem látni meg újra a reggelt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S én kicsiny gyermekként is értlek. Nagyon is értelek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De a valóság olyan, amilyen. Várnod kell még sok évet türelemmel.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A perc végül eljön, nem úgy, ahogy kérted, s míg kezed lekötik nem vagyok ott veled. Nem lehet. Én elengednélek. Haza, az ágyadba álmodni. Nem engednék egy orvost sem hozzád érni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De gyermekeid hiszik, jót tesznek. Tudnod kell, hogy csak azért, mert szeretnek. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Halkan egy fohászba kezdek összekulcsolván kezemet hátha, hátha segítenek neked.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S mikor azt mondják elment, elment a kedves, nem tudok sírni, mert én így szeretlek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ott vagy, végre ott vagy vele. Igen, annak a sok kínnak végre vége.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mamácska elment.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A szerelem legyen veled, s minden, mit abban a buta újságban meséltek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egyszer talán én is megfogom újra kezed, s te majd csak nevetsz és nevetsz, s rámcsillan víztiszta kék szemedből az örök gyermek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nézd csak mamácska, az enyémben is itt van ugyanez &lt;3&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-10.jpeg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-992 alignnone&quot; src=&quot;https://pillanat.cafeblog.hu/files/2016/10/image-10-300x210.jpeg&quot; alt=&quot;image&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;210&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;h6&gt;Kép forrása: pinterest&lt;/h6&gt;</html><type>rich</type></oembed>