1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Ma szabin voltam. Mégis dolgoztam. Rájöttem, hogy elúsztam és behozni a sok lemaradást csak így tudom. Igen, estig válaszolgattam a még meg nem válaszolt levelekre. Igen, valamicskét haladtam. A postaláda meg csak pittyeg, még ezt is, meg ezt...</p> <p>Aztán családfő érkezik. Lecsesz, mert miért is teszek ilyet. S már szégyen ül arcomon, hisz igaz, plussz pénzt ez nem teremt, ellenben feszültséget gerjeszt. S már össze is ugrunk, mint két kakas, s vitázunk arról, hogy az útlevelem, vagy a gáz fontosabb holnap. Hisz mindkettőre elég pénz zsebünkben nem maradt.</p> <p>Most mit is mondjak. Igaz. </p> <p>Végül győztem, holnap okmányirodába megyek, míg egy napra párom mártír lehet. </p> <p>Juhééé. A fene sem kérte ezt.</p> <p>S már csak ülök és nem értek semmit.</p> <p>Minek gürizünk, ha mit sem ér, ha olykor veszekedni kell a kenyerér. Igen tudom, házunkon tető van, meleg víz is csörgedez, de tényleg csak ennyi ez?</p> <p>Életünk legjavát adjuk, s cserébe mit is kapunk?</p> <p>Fedelet. Igen. Ennyi ez.</p> <p>Fejembe villan egy kép, hol mindenki csak tesz. Örömmel, képességeit használva ad, amit lehet. </p> <p>Egyik ültet, másik fest, harmadik állatot ejt... S a tányérokra étel kerül, hogy mindnyájan ehessenek abból az egyből. Józska, s Jakab is ugyanannyit kap, hisz mindkettő szerettel ad. Mindenki tett azért eleget, hogy egyenlő kanállal méressenek.</p> <p>Az én ideám, ez a világ.</p> <p>Hol közösség van, nem sok kis család. Hol harácsolás helyett fő az osztozás. S minden dolgos kéznek egyformán adunk. Hisz nem magunkért, hanem közös jóért dolgozunk.</p> <p>De mindez csak képzelet. Az élet ennél most kicsit nehezebb. </p> <p>Megváltani a világot pedig úgy tűnik, nem lehet.</p> <p>Eszembe jutnak szép történetek, hol családok választották maguknak a természetet. Mentek, menekültek, majd a szépség életük része lett. A néni épp ültet, a bácsi valamit farag, s gyermekek szülőktől tanulnak meg minden fontosat. </p> <p>Tán egyszer eladunk mindent, s mi is útra kelünk, s páran meg vidáman jönnek velünk.</p> <p>Közösséget teremtünk. Hol mindenki egy...</p> <p>Egy barátom szól, reménytelen lesz.</p> <p>Mert emberek vagyunk, s gyarlókká leszünk. </p> <p>Mert természetünkben van az is, hogy olykor rosszat tegyünk.</p> <p>Igen, Isten minket ilyennek teremtett. Nem feledett se sötétet, se fényességet.</p> <p>Igen, Isten minket ilyennek teremtett. De hogy mit választunk a színes palettából, a mi döntésünk lesz.</p>rich