1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Hát még Ő is? Miért hittem, hogy egy ember isteni fény lehet? Miért gondoltam, hogy Ő több, én meg kevesebb?</p> <p>Miért mondtam, hogy esendő, s bűnös csak én lehetek, mikor Ő vétkezett!</p> <p>Igen. Azt mondják vétkezett. Sötét titka szellemként itt lebeg.</p> <p>Tán meg kellett tudnom, hogy még jobban megértsem az embereket. </p> <p>Hogy lássam, a hiány, mit mindenki érez olykor, hová is vezet.</p> <p>Hogy remegve kapunk el néha egy felénk nyúló kezet, s hisszük, az majd segíthet.</p> <p>Mert olykor tátongó lyukat érzünk a szívbe, s hisszük, más majd megment minket. Mi üres, abba valami szépet vihet.</p> <p>De nem. Mégsem sikerülhet. Nem lehet. Nem lehet pótolni kintről, mit önmagunknak neveznek. Nem jöhet se örök szépség, se csoda. Mert mindez csak a pillanat ajándéka.</p> <p>Az üres, mindig üres lesz, míg már nem keresel, hanem meglátod benne a szépet.</p> <p>Nézd, üres. Ez itt olyan üres. Lásd meg benne az életet. A válosag ez. Se cél, se álom ettől meg nem menthet.</p> <p>Senki sem segíthet. Fogadd el, hogy ez csak a lét. Üres, csendes, békés. </p> <p>Nincs hiba. Léted értelme tán nem több, mint ennek fogadása.</p> <p>Fájó, jó, könnyű, nehéz. Napos, esős...</p> <p>Nincs ennél több szépség.</p> <p>Üres. Igen üres vagy. Csak az univerzumnak adózhatsz.</p> <p>Igen, mégis Isteni fény vagy! Lásd meg végre önmagad!</p> <p>Szeresd, szeresd azt aki vagy, ahogy én szeretem. Lásd, lásd meg önmagad, ahogy látlak én. Legyél te a fény.</p> <p>Testvérem. Olyan vagy, mint én. Nincs mit remélj. Csak élj! </p> <p>S akkor tán megfogod kezem és annyit mondasz:</p> <p>- Te érted? Mert én már igen!</p> <p>S én csendesen bólintok csak:</p> <p>- Igen. Érzem.</p>rich