1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p>Remegő kézzel nézegettem frissen vásárolt repjegyemet. Utazás időtartam 11 óra, 45 perc. Átszállás 1.</p> <p>Vissza majd még hosszabb lesz és az átszállás is több... De ez most még nem érdekes.</p> <p>A lényeg, hogy potom tíz év után újra repülök. És megint egyedül. Valamiért mindig így alakul. Valamiért mindig egyedül kell útra kelnem. Pedig sokszor megesik, hogy olyan kicsinek érzem magam a hatalmas nagyvilághoz képest, hogy attól félek, elveszek. Most pedig igazán nagy lehetőséget kaptam erre.</p> <p>Rokonok hatalmas, megpakolt bőrönddel támadnak meg a hírt hallva. Szelektálnám a sok cuccot, de mind hasznosnak hat. Így végül csak pár váltas ruhát dobok hozzá. Minden más úgyis lesz ott, ha egyszer megérkezem.</p> <p>A napok várakozással, és izgatottságal telnek. Az érzés, ami bennem munkál, leírhatatlan.</p> <p>Kalandvágy, félelem, elszakadás, találkozás, búcsú... Egy idegen világ vár. Egy másik kontinens. </p> <p>Az utazás előtti napra elcsitul bennem minden.  Lopva nézem kollégáimat. Ők is hiányozni fognak. Nem értem mikor, és hogyan szerettem meg ennyi embert. De közelségük olyan megszokottá vált, mint a levegő vétel. </p> <p>Van, akit módom van megölelni, s van, akit már nincs. Mindegy. Találkozunk még. </p> <p>Ágyamba fáradtan dőlök este. Lányomat magamhoz húzom. Holnap útra kelek... És simán fog menni minden, mert fentről mindig védenek.</p> <p>S már az éj lágy érintéssel le is csukja szememet.</p>rich