1.0Pillanathttps://pillanat.cafeblog.huChristyhttps://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/<p style="text-align: justify"><a href="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2017/08/IMG_3422.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1163" src="https://pillanat.cafeblog.hu/files/2017/08/IMG_3422-300x200.jpg" alt="" width="300" height="200" /></a></p> <p>Tudod mennyire fáj azt mondani,<br />hogy vége?<br />Szakítunk, elmegyek...<br />De minden perc megérte!</p> <p>Nem, nem szerelmes történet ez, <br />bár szívből szerettelek. <br />S te sem adtál mást, csak mire ember képes: mindent, mi lehetséges.</p> <p>S lásd, én mégis elmegyek. <br />Hűtlen cédaként a habokba süllyedek.<br />Mert szellemem hív, az ígéret szabadság.<br />S hiszem, hogy van még tovább.</p> <p>Szenvedésem nem a te kereszted,<br />S tudtad mindig, hogy egyszer vége lesz.<br />Igen, mindketten tudtuk ezt.<br />Felkészülni rá mégsem lehet.</p> <p>Vagy csak nekem fáj eldobni mindent?<br />Lojalitás nélkül szeretni Istent.<br />S hinni, hogy teremteni jöttünk, a robotoknál pedig sokkal többet érünk.?</p> <p>Csak bennem van félsz, <br />hogy nem teszek meg mindent <br />azért, hogy szebb legyen az élet?<br />Mondd, csak én félek?</p> <p><br />Csak nekem fáj elhagyni téged?</p>richhttps://pillanat.cafeblog.hu/files/2017/08/IMG_3422-150x150.jpg150150