<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Pillanat</provider_name><provider_url>https://pillanat.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Christy</author_name><author_url>https://pillanat.cafeblog.hu/author/krisztina-gerseigmail-com/</author_url><title>Anyák napja</title><html>&lt;p&gt;Szokásos virág, csoki, látogatás...&lt;br /&gt;Nem, nem ezt akartam adni. Inkább valami különlegeset. Valami én-t. Saját munkát. Az időmet. A szívemet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Elmentem egy művészboltba. Vettem vásznat, és akril festékeket. Kissé tudatlanul tettem mindezt és utána kellett olvasnom a neten, miként is lehet ebből ajándék. (Hála net:) )&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kinéztem egy nekem tetsző képet, vettem egy mély levegőt és azt mondtam: Menni fog ez!:). Megfestem!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És tényleg ment. Rájöttem, hogy a trükk a fényben és árnyékban rejlik. Hogy egy színnek millió árnyalata létezik... Amit elsőre úgy tűnt, képtelenség kikeverni. Avagy mégis csak nehéz volt ez a kép. Az akril gyorsan szárad. &lt;br /&gt;Mire megvoltak az árnyalatok, szinte használhatatlan lett a festék. Küzdöttem az elemekkel, de nem adtam fel. Mert adni akartam. Valami én-t.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hát így lett végül meg ez a kép suttyomban. Mert anyum mit sem sejtett. Mikor a kezébe adtam, azt hitte, vettem valahol. Csodás érzés volt meglátni a büszke örömöt az arcán. Ezt a lánya festette. Neki!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://pillanat.cafeblog.hu/files/2018/02/79CF5446-87F8-41DA-B060-BE22DC9F30C2.jpeg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-1179 alignnone&quot; src=&quot;https://pillanat.cafeblog.hu/files/2018/02/79CF5446-87F8-41DA-B060-BE22DC9F30C2-217x300.jpeg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;217&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Annyira örült, hogy úgy éreztem, ezt nem hagyom abba. Adnom kell még. Lehet suta lesz a következő, meg béna és nem tökéletes, de! Tán valaki újra örülni fog annak, hogy kap tőlem egy képet.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;És azt sem tudtam elfeledni, milyen érzés volt végighúzni az ecsetet a vásznon. Mennyire magával ragadó alkotni valamit. Azonnali függőséget okoz. Nem lehet tőle szabadulni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Festenem kellett. Újra...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://m.facebook.com/Boh%C3%A9m-Fest%C5%91l%C3%A1ny-696217607435777/&quot;&gt;https://m.facebook.com/Boh%C3%A9m-Fest%C5%91l%C3%A1ny-696217607435777/&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://pillanat.cafeblog.hu/files/2018/02/79CF5446-87F8-41DA-B060-BE22DC9F30C2-150x150.jpeg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>