Cigiszünet

Agyamban ezernyi gondolat, rím, költemény…
kezdeném is írni, de elment, nincs remény.
Tücskök, madarak, napsugár… mind tova száll.
Csak nyomasztó érzés marad, mi gyomromig hatol.

Tán alkotói válság ez, egy soha nem alkotótól.

Az éjszakám borús volt, rémálom kergetett.
Veszélyben voltam és senki sem fogta kezemet.
Bambán néztek rám, én meg csak sikítottam.
Hát nem látja senki, hogy baj van?

Szeretném érezni, hogy élek,
de tüdőmbe sűrű levegő mélyed.
Zúg a fejem, remeg a kezem…
mintha a halál játszana velem.
Pánik ez. Félelem!

Rettegek attól, hogy örökre elveszem.

Számokat bűvölnék, de nem értem nyelvüket,
bennük a varázs már rég elveszett.
Csodálattal nézem az embereket,
kiknek mindez még örömöt jelent.

Velem van a baj? – kérdem magamtól.
Suttogva lelkem válaszol:
Nincs semmi hiba. Ez az életed.
Csaj jobban hallod dobogó szívedet.

A varázs nem tűnt el, csak… már máshol leled meg.

Cigarettám leég. Gyújtok egy másikra.
Van aki hallgat még szavamra?
Őrült imbolygásom tébollyá alakul.
Érzem, ahogy egy lámpa kigyúl.

És fellángol bennem valami ősi és eleven.
Itt van még. Érzem! Itt van mélyen, bennem.
Elkaptalak! – sikítok fel.
Nem és nem! Soha nem adom fel!

Oly fura most minden, köröttem emberek.
Hallgatok némán. Már egyet sem ismerek.
Tomboló energia csak a testem.
Félek, hogy kitör mint egy vulkán…

S akkor mi lesz velem?

Nézek a tükörbe. Nem szeretem magam!
Hol az a fény, ami bennem van?
Arcom fakó, szemem fáradt és üres.
Miért rejtettelek el ilyen mélyre téged?

Hallom, hallom, mondtad már eleget: mert félek!

A zene megszólal, a lelkem szárnyra kap. Érzem jó lesz! Ez tán csak pár nehéz nap.?

https://www.youtube.com/watch?v=9PF3Y_VIAyU&index=1&list=RD9PF3Y_VIAyU